Byron Sharp

Marketingtudomány-professzor, az adelaide-i Ehrenberg-Bass Institute for Marketing Science (University of South Australia) igazgatója; Andrew Ehrenberg és Gerald Goodhardt empirikus iskolájának folytatója. Az intézetet Coca-Cola, P&G, Unilever, Mars, Nielsen, Kantar és tucatnyi más cég szponzorálja. Jenni Romaniukkal írta a differenciálás/megkülönböztetés fejezetet és később a How Brands Grow Part 2-t.

Fő könyve a wikiben: how-brands-grow (2010).

Gondolkodásának magja

• A marketingnek vannak törvényei (NBD-Dirichlet), és a tankönyvi "differentiate, target, retain" világkép ellentmond nekik → double-jeopardy, mass-marketing-not-targeting.
• A márkák penetrációval nőnek, könnyű vevőkből; a hűség prózai és a méret következménye → light-buyers-and-penetration, polygamous-loyalty.
• A márka két piaci alapú eszköze a mentális és a fizikai elérhetőség; a reklám memóriát frissít; a distinctive assets a branding lényege → mental-availability, physical-availability, advertising-as-memory-refresh, distinctiveness-vs-differentiation.
• Gyakorlati sűrítés: sharps-seven-rules.

Stílus és korlátok

Adatvezérelt, polemikus, néha gúnyos (Kotler, Reichheld, "brand love", neuromarketing); táblázatok és lektorált hivatkozások; nem foglalkozik kreatív módszertannal és árazással; FMCG-panel-túlsúly. A wikiben ő a "nullhipotézis", akivel szemben a többi forrás állításait bizonyítani kell.

Akikre épít, akikkel vitázik

andrew-ehrenberg, Gerald Goodhardt, Jenni Romaniuk, Les Binet és Peter Field, John Philip Jones (single-source), Erik du Plessis, Robert Heath; ellenfelek: Philip Kotler, David Aaker, Jack Trout, Frederick Reichheld, Kevin Roberts (Lovemarks), martin-lindstrom (McClure-kritika); a wikin belül michael-porter (strukturális párja) és geoffrey-moore (hídfő vs. tömegmarketing, kategória-életszakasz szerint feloldva).

Kapcsolódó

how-brands-grow · sharps-seven-rules · andrew-ehrenberg · michael-porter · geoffrey-moore