MMarketingWiki
könyv megalapozott

Stolen Focus — Johann Hari (2022)

SzerzőJohann Hari · 2022
Állapotbeolvasva
Más névenStolen Focus: Why You Can't Pay Attention, Stolen Focus, Ellopott figyelem, Hari, Johann Hari, attention crisis, figyelemválság, Attention Rebellion, figyelemlázadás

Tézis. A figyelem összeomlása nem egyéni gyengeség és nem "a telefon" önmagában, hanem rendszerszintű jelenség: tizenkét, egymást erősítő erő rombolja (gyorsulás és feladatváltás, a flow ellehetetlenülése, alvásvesztés, az elmélyült olvasás eltűnése, az elkalandozó gondolkodás kiszorítása, a nyomon követő és manipuláló technológia, a "kegyetlen optimizmus", a stressz és a hipervigilancia, az étrend, a szennyezés, az ADHD-diagnózisok robbanása, a gyerekek bezártsága), és a legtöbbjük mögött ugyanaz a hajtómű áll: a növekedési kényszer, amely több fogyasztást présel ugyanabba az időbe. A technológiai ok magja nem az eszköz, hanem az üzleti modell: a hirdetésalapú, felügyeleti kapitalizmus ("surveillance capitalism", Zuboff) a képernyőidőt méri, nem az életidőt, ezért a termékeket a figyelem maximális megragadására és megtartására tervezik — "it's not your fault you can't focus; it's by design; your distraction is their fuel" (Tristan Harris). Az egyéni védekezés (elköteleződési eszközök, értesítés-kikapcsolás, digitális detox) valódi, de kicsi, és a Szilícium-völgy "kegyetlen optimizmusa" (Nir Eyal Indistractable-je: "push the fucking button") épp azt szolgálja, hogy a rendszer helyett magunkat okoljuk; a válasz kollektív: a felügyeleti kapitalizmus betiltása vagy előfizetéses/közszolgálati modell, négynapos munkahét, szabad játék a gyerekeknek — egy "Attention Rebellion". A wikinek ez a másik oldal a hooked receptjével és a nudge etikai keretével szemben: a figyelemgazdaság kritikája, amely a marketingesnek megmondja, mibe kerül a címzettnek a megszakítás, miért hazudik az engagement-KPI, és miért lehet a mély figyelem és az elköteleződési eszköz maga termék.

Kulcsgondolatok

  • attention-economy-critique — A figyelemválság mint rendszerprobléma: Lehmann Twitter- és Google Books-adata (a top-50 téma 17,5 → 11,9 óra 2013–2016; 1880 óta gyorsul minden évtized; "több információ a rendszerben" az egyetlen mechanizmus, ami reprodukálja), Hilbert–López (napi 40 → 174 újságnyi információ 1986–2007), a hat kár (jutalomvágy, feladatváltás, "frackelés", düh, mások dühe, a társadalom felgyújtása), a negativitás-torzítás mint az algoritmus mellékterméke ("ha dühítőbb, elkötelezőbb": +20% retweet erkölcsi felháborodás-szavanként), Eriksen növekedési gépe; mit jelent ez a marketingesnek: a zaj nem Godin 1999-es bannerje, hanem adaptív, személyre szabott "denial-of-service"; Sharp memóriafrissítése drágább figyelmi térben.
  • switch-cost-and-multitasking — Earl Miller: az agy egy-két gondolatot tart, a "multitasking" 1960-as gépi kifejezés; váltásköltség, hibahatás, kreativitásveszteség, memóriaromlás; Gloria Mark: 3 percenként megszakítás, 40% a munkaidőnek "multitasking", a legtöbb irodai dolgozó soha nem kap egy megszakítatlan órát, a Fortune 500-CEO 28 percet; 23 perc a visszatérés; Carnegie Mellon: bekapcsolt telefon és SMS = −20-30% teszten; Strayer: a zavart vezető mint a részeg; Gazzaley "kidobója"; és a "mental jet lag": a gyorsolvasás kevesebb megértés, a lassú gyakorlatok (Claxton) jobb figyelem. Marketingesnek: a megszakítás ára a címzettnél 20+ perc, ezt a push, az e-mail és a "csak egy pillanat" CTA elkéri.
  • infinite-scroll-and-engagement-metrics — Aza Raskin végtelen görgetése (Firefox; "elkapja az impulzust, mielőtt az agy dönthetne"; konzervatívan +50% időt tölt a felhasználó; napi 200 000 emberélet), a Facebook "screen time, not life time" modellje, a dashboard-visszagörgetés ("miért esett a time spent három hete? vonjuk vissza"), Tristan Harris Gmail-tapasztalata (az engagement = szem a képernyőn = hirdetés = pénz; 11 milliárd megszakítás naponta, a világ értesítéseinek 50%-a a Googleplexből), Snapchat streak, Amazon 100 ms; a "trampolin, nem porszívó" tervezés; a Facebook Common Ground-jelentés ("our algorithms exploit the human brain's attraction to divisiveness"; a szélsőséges csoportokba lépők 64%-a ajánlásból; "anti-growth" javaslat, "Eat Your Veggies" válasz).
  • surveillance-capitalism-and-ads — Zuboff fogalma Hari olvasatában: a "voodoo baba" (Raskin: a modell, amelyen százezer videót tesztelnek, "egy a négy emberből"), a Gmail 2014-es hirdetési profilja, miért ingyenes a Maps és miért 30 dollár az Echo; a hirdetés mint második bevétel (a profil eladása) és mint a végtelen görgetés oka; a "style transfer" jövője; az alternatívák: előfizetés (50 cent/hó, és a cég neked dolgozik), közszolgálati tulajdon (BBC-modell), tilalom (ólomfesték, CFC); Hari kockázat-aszimmetria érve; a wiki állása: a modell, nem az eszköz a mérce, és a marketinges a hirdetési láncban vevője ennek a figyelemnek.
  • flow-and-deep-attention — Csíkszentmihályi Skinner ellen: a galamb és a festő; a flow három feltétele Hari sűrítésében (egy világos cél, jelentés, a képesség pereme), a képernyő adja a legkevesebb flow-t, "fragmentáció vagy flow"; "nem elég elvenni a zavarót, kell pozitív cél"; Provincetown: 92 000 szó és a Háború és béke; James Williams három fénye (spotlight, starlight, daylight) és a "decoherencia"; Mangen "screen inferiority" (54 tanulmány, kétharmad tanév olvasásértésben), Mar empátia-adata; Raichle default mode network és az elkalandozás mint gondolkodás; Killingsworth–Gilbert "a kalandozó elme boldogtalan" (stressz alatt rumináció). Marketingesnek: a mély figyelem termékérték (könyv, hosszú tartalom, alkotás, játék mesterséggel), és a "közepes" tartalom — se flow, se kalandozás — a vesztes.
  • pre-commitment-devices — Odüsszeusz árboca a gyakorlatban: kSafe (időzáras széf a telefonnak), Freedom (internetzár 5 perctől egy hétig), Jitterbug (webtelen telefon), a nyilvános bejelentés és a jelszócsere (Hari félévente), Lehmann újság-előfizetése és vasárnapi Twitterje, Crockett 2013-as "előre elköteleződés" kísérlete; a digitális detox korlátja (Williams: gázmaszk a szmogban); Eyal tízperces szabálya és időboxolása mint ugyanez egyéni szinten; a kategória piaci értelme: a Tervező fizet a Cselekvő ellen (Thaler Kitchen Safe-je ugyanaz a termék), és a szolgáltató beépítheti (napi egy összesített értesítés, "mennyi időt akarsz itt tölteni?", lassuló oldal a határ után).
  • attention-ethics-regulation — A "kegyetlen optimizmus" (Berlant/Purser: nagy strukturális probléma, kis egyéni megoldás, a kudarcért az egyén hibáztatja magát; a stressz-meditáció és a diétakönyv analógiája: a fogyók 95%-a visszahízik), Hari–Eyal vita ("Everything I talked about in Hooked, you can turn off with the tap of one thumb. Fuck them." vs. "az emberek kétharmada sosem nyúl az értesítési beállításokhoz"), a tudományos vita (Harris/NYU/Yale vs. Przybylski/Ledwich; a Narayanan-kritika: a kijelentkezett felhasználó nem az a YouTube), Harris "humane technology" javaslatai (kötegelt értesítés, figyelmeztetés a kattintás árára, szünet-kérdés), a szabályozási menü és a történelmi analógiák (ólom, CFC, hétvége, feminizmus), Ben Stewart "site battle"-je; a wiki döntése: az etikai négy teszt marad, de két Hari-kiegészítéssel (a kilépés csak akkor kilépés, ha a default a figyelemkímélő, mert a Nudge saját default-adata Harit igazolja Eyal ellen; és az ösztönző-teszt: ha a KPI a képernyőidő, a négy teszt nem éli túl a dashboardot).
  • humane-attention-checklist — A termék és a marketingkommunikáció figyelem-etikai ellenőrzőlistája: a wiki négy tesztje (kilépés, nyilvánosság, jólét, igazság) + Hari két kiegészítése (default, ösztönző) + Harris–Raskin konkrét kapcsolói (kötegelés, végtelen görgetés ki, autoplay ki, ajánló ki, időkeret-kérdés, "trampolin"-gomb) + a kommunikációs oldal (a megszakítás ára, a düh-szavak, a gyerekek).
  • johann-hari, tristan-harris — A szerző (újságíró, Chasing the Scream, Lost Connections; a 2011-es plágium- és Wikipedia-ügy mint hitelességi kérdés, és a hangfelvételek közzététele mint válasz) és a könyv főszereplője (bűvész, Fogg-tanítvány, a Google első "design ethicist"-je, Center for Humane Technology, The Social Dilemma), mellette Aza Raskin (végtelen görgetés, "voodoo baba") és James Williams (Oxford, három fény, "a figyelem felszabadítása korunk meghatározó erkölcsi-politikai küzdelme").
  • A gyerek-, alvás-, étrend-, szennyezés- és ADHD-fejezetek (attention-economy-critique és a fejezettérkép) a wikiben csak a marketingre vonatkozó tanulsággal: az alvás mint a fogyasztás versenytársa (Czeisler: "a gazdaságunk függ az alváshiánytól; a figyelmi kudarc csak roadkill"), a gyerekeknek célzott junk food-reklám és a "millió mérnök a képernyő túloldalán" párhuzama, a stimuláns-piac (10 milliárd dollár) mint a "gyógyszerezzük a környezet helyett" mintája, a Let Grow-tanulság (a viselkedést csoportban, látható eredménnyel változtasd, ne érvvel).
  • Kapcsolódó meglévő oldalak: attention-scarcity (Godin 1999-es zaja, itt 2020-as állással), manipulation-matrix és libertarian-paternalism-and-ethics (az etikai keret, amelyet Hari kívülről ütköztet), hook-model, variable-rewards, variable-reward-types, external-and-internal-triggers (Eyal receptje Hari szemével), sludge-and-dark-patterns, supernormal-stimuli, friction-and-least-effort (autoplay és végtelen görgetés), environment-design (a környezet dönt, nem az akarat: Hari tétele Clear ellen és mellett), planner-doer-model (Odüsszeusz és a Kitchen Safe), mastery-and-flow (Csíkszentmihályi), intrinsic-vs-extrinsic-motivation (Deci és Ryan interjúja), permission-based-marketing és frequency-vs-reach (a megszakítás ára), social-nudges (Let Grow), mental-availability (Sharp a zajban).

Említésre méltó bizonyítékok

Állítás Bizonyíték (fejezet)
A kollektív figyelem gyorsul Lehmann és mtsai (DTU, 2019): egy téma a Twitter top-50-ben 17,5 óra (2013) → 11,9 óra (2016); ugyanez Google-keresés, mozijegy, Reddit (kivétel: Wikipedia); Google Books n-gramok 1880-tól: minden évtizedben gyorsabb felfutás és lecsengés; a modell egyetlen mechanizmussal reprodukálja: több információ a rendszerben (1)
Információáradat Hilbert–López: napi 40 újságnyi (1986) → 174 újságnyi (2007) információ fejenként; az emberek gyorsabban beszélnek, mint az 1950-es években, és 20 év alatt 10%-kal gyorsabban járnak a városokban; BlackBerry: "Anything worth doing is worth doing faster", Google belső mottója: "If you're not fast, you're fucked" (1)
Napi használat átlag amerikai: 3 óra 15 perc, 2617 érintés naponta; egyetemisták 65 másodpercenként váltanak, medián 19 másodperc egy dolgon; irodai dolgozó 3 perc egy feladaton (Mark) (Bev., 1)
A váltás költsége Miller: váltásköltség, hibahatás, kreativitásveszteség, UCLA memória-hatás; HP-megbízású "tanulmány": e-mail és hívás −10 IQ-pont (a cannabis kétszerese); CMU HCI Lab (136 diák): bekapcsolt telefon SMS-ekkel −20%, más vizsgálatokban −30%; Strayer szimulátora: a zavart vezető ≈ részeg; a balesetek ötöde zavart vezető; Rosen: a tinédzserek 6-7 médiumot hisznek követhetőnek egyszerre (1)
Megszakítás és visszatérés 23 perc a visszatérés a megszakítás előtti fókuszhoz (Hari Posnernek tulajdonítja; a szám Gloria Mark kutatásából ismert); a legtöbb irodai dolgozó soha nem kap egy megszakítatlan órát; Fortune 500-CEO 28 perc; Mark: aki eleget volt megszakítva, önmagát szakítja meg (Bev., 1, 2)
Flow Csíkszentmihályi: a megkérdezettek 85%-a felismeri; a képernyő a legalacsonyabb flow-forrás (1980-as évek); "not enough to remove what is wrong; we need a positive goal"; Hari 3 hónap alatt 92 000 szó (2)
Alvás 40% amerikai <7 óra; 23% brit <5 óra; 15% ébred kipihenten; 1942 óta −1 óra/éj; gyerekek −85 perc/éj egy évszázad alatt; 19 óra ébrenlét ≈ részeg; 18 óra ≈ 0,05 véralkohol; "local sleep"; 90% néz képernyőt lefekvés előtt; 10× annyi mesterséges fény, mint 50 éve; Czeisler: "sleep is a big problem for consumer capitalism" (3)
Olvasás ATUS 2004–2017: kedvtelésből olvasó férfiak −40%, nők −29%; Gallup: a soha nem olvasók aránya háromszorozódott 1978–2014; 57% egy könyvet sem; napi 17 perc könyv vs. 5,4 óra telefon (2017); a brit regénypiac −40% 2008–2016; Mangen: "screen inferiority" 54 tanulmányból, kisiskolásoknál kétharmad tanévnyi különbség; Mar: a több regény = jobb érzelemolvasás, a nonfiction nem (4)
Elkalandozás Raichle default mode network (PET, 1980-as évek); Smallwood, Spreng: értelemadás, új asszociációk (Poincaré busza), mentális időutazás; Killingsworth–Gilbert 2010: "a wandering mind is an unhappy mind" (a stressz alatti rumináció miatt) (5)
A tervezők tudták Fogg Persuasive Technology Lab (2002; "millionaire maker"; Krieger és Systrom Send the Sunshine → Instagram; azonnali megerősítés Skinner nyomán; a zárónapi ötlet: pszichológiai profil mindenkiről → Cambridge Analytica); Harris Google-diasora: 11 milliárd megszakítás/nap, a 13-17 évesek 6 percenként SMS-eznek; Sean Parker: "exploiting a vulnerability in human psychology… and we did it anyway"; Palihapitiya, Fadell ("nuclear bomb"); Graham: "a következő 40 év függőségkeltőbb" (6)
Végtelen görgetés Raskin: konzervatívan +50% idő; naponta 200 000 emberélet; "making something easy to use doesn't mean it's good for humanity"; a befektető egyetlen kérdése: "mennyi figyelmet kapsz el, hányszor naponta?" (6)
A profil Gmail 2014-től hirdetési profil a levelekből; Raskin "voodoo baba" 1 a 4 emberből; Echo/Nest 30 dollár, önköltség alatt; Zuboff: felügyeleti kapitalizmus; Facebook ~50 perc/nap (7)
Düh és elérés NYU: minden erkölcsi felháborodás-szó +20% retweet ("attack", "bad", "blame"); Pew: "indignant disagreement" duplázza a lájkot és megosztást; YouTube-címszavak: "hates, obliterates, slams, destroys"; Eslami 2015: a felhasználók 62%-a nem tudta, hogy a feed szűrt; MIT: az álhír 6× gyorsabb a Twitteren; 2016: a Facebook-álhírek verték 19 nagy lap top-sztorijait együtt; Chaslot: Infowars 15 milliárd ajánlás (7)
Belső bizonyíték WSJ 2020 (Facebook Common Ground): "our algorithms exploit the human brain's attraction to divisiveness"; a szélsőséges csoportokhoz csatlakozók 64%-a Facebook-ajánlásból; Németországban a politikai csoportok harmada szélsőséges; javaslat: "anti-growth"; vezetői válasz: "Eat Your Veggies", a csapat feloszlatva (9)
Kegyetlen optimizmus Stanford GSB stressz-okok: nincs biztosítás, elbocsátás-fenyegetés, autonómia-hiány, hosszú munkaidő; a fogyók 95%-a 1-5 éven belül visszahízik; 1960–2002 +24 font átlagos súly; Eyal: az emberek kétharmada sosem változtat az értesítéseken (8)
Stressz és figyelem YouGov 2020 (Hari és a CEP): a figyelemromlás okai: stressz 48%, életkörülmény 48%, alvás 43%, telefon 37%; Burke Harris (Bayview, 1000+ gyerek): 4+ trauma → 32,6× ADHD-diagnózis; brit ONS: pénzügyi válság a családban +50%, betegség +75%, bírósági ügy +200%; Mullainathan cukornád-aratói: +13 IQ-pont aratás után; a finn alapjövedelem-kísérlet (2000 fő, 560 euró/hó, 2 év): jelentősen jobb koncentráció; 6 amerikaiból 10-nek <500 dollár megtakarítása (10)
Munkaidő Perpetual Guardian (NZ, 240 fő, 4 napos hét, 2018): social media a munkában −35%, elköteleződés +30-40%, stressz −15%, termelékenység tartva, véglegesítve; Kellogg 6 órás nap: balesetek −41%; Microsoft Japan: +40%; Toyota Göteborg: 114% output, +25% profit; a brit dolgozó <3 óra tényleges munka/nap; Covid alatt +3 óra/nap az USA-ban; francia "right to disconnect" 2016, Rentokil 60 000 euró (11)
Gyerekek 2003: az amerikai gyerekek 10%-a játszik rendszeresen szabadon kint; házi feladat +145% 1981–1997; No Child Left Behind után 4 év alatt +22% súlyos figyelemzavar-diagnózis; ADHD-diagnózis +43% (lányoknál +55%) 2003–2011, 13% a serdülőknél; a Dél egyes részein a fiúk 30%-a; stimuláns-piac 10 milliárd dollár; 14 hónap stimuláns +1,8% teszten vs. viselkedés-tanácsadás +1,6%; SNP-örökölhetőség 20-30% vs. ikertanulmányok 75-80%; Finnország: 0,1% diagnózis, 15 perc szabad játék minden 45 perc után; Sudbury Valley alumni >50% felsőoktatás (13, 14)

Kritika és korlátok

  • Újságírói memoár, nem tanulmány. A gerinc egy n = 1 kísérlet (három hónap Provincetownban) és 250 interjú; a szerző maga jelzi, hogy az anekdotái "nem tudományos bizonyítékok", és hogy nincs hosszú távú, populációs figyelem-mérés, ezért a "válság" közvetett érv: a figyelmet rontó tényezők nőnek, az egyetlen javító tényező (az erőszak csökkenése, Pinker) ellensúlyát ő maga "mérlegeléssel" dönti el. A wiki ezt plauzibilis hipotézisként kezeli, nem mért trendként.
  • A "12 ok" túlterjeszkedés. Az étrend-, szennyezés-, ADHD- és gyerek-fejezetek a figyelemhez lazán kötődő, önmagukban vitatott irodalomra épülnek (Demeneix endokrin-tézise, Jay Joseph ikertanulmány-kritikája, Timimi és Sroufe az amerikai konszenzussal szemben; Hari maga írja, hogy az amerikai szakértők többsége szerint a fejezet "aktívan veszélyes"), és a megoldások (felügyeleti kapitalizmus tilalma, négynapos hét, alapjövedelem, "steady-state economy") messze túlmutatnak azon, amit a figyelem-adatok hordoznak. A wiki a technológiai és a munkaszervezési fejezeteket használja, a többit egy-egy tanulságra szűkíti.
  • Ok-okozat vs. korreláció, egyedi tanulmányok. Lehmann adata a témák kollektív életciklusát méri, nem az egyének figyelmi kapacitását; a "23 perc" Gloria Mark kutatásából ismert (Hari Posnernek tulajdonítja); a HP-féle "−10 IQ-pont" 2005-ös, néhány fős PR-vizsgálat (Glenn Wilson maga hívta fel rá a figyelmet, hogy nem tudományos); a "napi 2617 érintés" iparági (dscout 2016) becslés; Crockett előre-elköteleződés kísérlete kicsi; a Mar-féle empátia-hatás a szerző szerint is kétirányú; a "multitasking" alapkutatás (Strayer, Ophir–Nass–Wagner) szilárd, de a "−20-30%" laboratóriumi teszteken mért; a Ledwich–Narayanan-vita tisztességesen bemutatva, de a végső súlyozás Hari kockázat-aszimmetria érve, nem adat. A könyv 400+ végjegyzete online, ez ellenőrizhetővé teszi, de nem pótolja a metaanalízist.
  • Replikációs kérdések (szerkesztői megjegyzés, nem a könyvből). A Killingsworth–Gilbert "kalandozó elme" adat tapasztalati mintavételes, replikált; Ophir–Nass 2009 "media multitasking" korrelációja azóta vegyes replikációval; az "ego depletion" irodalom (Baumeister, akit a bevezetés tekintélyként idéz) 2016 óta nagyrészt nem replikálódik, amit Hari nem említ; a fogyás-visszahízás "95%" számának forrása 1959-es, kis mintás; a Provincetown-tanulság (flow és alvás) egy szerzői esettanulmány. Stuart Ritchie és mások recenziói (2022) épp a 23 perc / 10 IQ-pont / "a figyelem mérhetően csökken" állításokat kifogásolták.
  • A szerző hitelessége (szerkesztői megjegyzés). Hari 2011-ben az Independent-nél plágium (más interjúkból átemelt idézetek) és álnéven végzett Wikipedia-szerkesztések miatt vesztette el az állását és az Orwell-díjat; a Stolen Focus minden idézett interjú hangfelvételét közzéteszi a könyv honlapján, kifejezetten erre válaszul. A wiki az interjúidézeteket ezért elfogadja, a szerzői szintéziseket (a "12 ok" súlyozása, a mozgalmi program) szerzői véleményként kezeli.
  • A marketinges nézőpont hiányzik, és a reklám egyoldalú. Hari a reklámot csak mint a felügyeleti modell bevételét látja; a tömegmédia elérés-alapú, nem személyre szabott reklámját (Sharp: memóriafrissítés, advertising-as-memory-refresh) nem különbözteti meg a viselkedéses célzástól, pedig a saját érve ("a plakát nem tudta, mit kerestél hajnali háromkor") ezt a különbséget hordozza. A wiki állása: Sharp marad a nullhipotézis a reklám hatásmechanizmusára; Hari a digitális felület és az engagement-modell kritikája, amely a hirdetési lánc vevőjére (a marketingesre) azért tartozik, mert az ő pénze finanszírozza a "screen time" optimalizálását, és a brand safety, a figyelem-minőség és a bizalom az ő költsége.
  • Ahol Hari és a wiki egyetért, és ahol nem. Egyetért: a környezet a viselkedés fő oka (Clear, Thaler: default, csatornatényező), az egyéni akaraterő gyenge eszköz, a változó társas jutalom függőség-kockázatú (Pink), a Tervező fizet a Cselekvő ellen (Thaler). Nem ért egyet: Hari szerint az egyéni eszközök rendszerszinten "digitális diétakönyvek"; a wiki szerint a marketinges és a terméktervező saját felületén ugyanezeket az eszközöket (default, kötegelés, opt-in) ma is bevezetheti, és ez nem kegyetlen optimizmus, hanem a libertarian-paternalism-and-ethics négy tesztjének alkalmazása — a Hari-féle kiegészítésekkel (default és ösztönző) → attention-ethics-regulation.

Kinek érdemes elolvasni

Terméktervezőnek, growth- és CRM-marketingesnek, aki push-t, hírlevelet, feedet vagy ajánlót tervez: a 6-9. fejezet (Harris, Raskin, a modell, a kegyetlen optimizmus, a megoldások) kötelező, a hooked után és a nudge mellett, mert ez az a szöveg, amely a horog receptjét a címzett oldaláról és a cég dashboardja felől is megmutatja. Médiavásárlónak és brand-menedzsernek a 7. fejezet (düh-algoritmus, brand safety) és az 1. (a zaj 2020-as mérése). Vezetőnek a 11. (négynapos hét, right to disconnect) mint a "mély munka" szervezeti feltétele. Márkaépítőnek és FMCG-marketingesnek kevés a közvetlen tanulság: Sharp áll, de a figyelmi tér drágulása és a gyerekeknek célzott junk food-reklám kritikája őt is érinti. A gyerek-, étrend-, szennyezés- és ADHD-fejezetek szülőnek érdekesek, marketingesnek átugorhatók. 115 ezer szó, olvasmányos; a végjegyzetek a honlapon.

Fejezettérkép

A fejezetszámok a könyv fejezetei; zárójelben a 00-meta.md részszáma. Bev. (2) Graceland az iPaddal, a keresztfiú Adam; Baumeister maga is; nincs hosszú távú mérés, de a rontó tényezők nőnek; Nigg: "attentional pathogenic culture", "kb. amit a társadalmunk csinál"; 23 perc; Williams sáros szélvédője; három ok (egyéni élet, demokrácia, a változtathatóság); a módszer (250 szakértő, a vita jelzése); Provincetown terve. 1 (3) Gyorsulás, váltás, szűrés: Jitterbug; előre-elköteleződés (Odüsszeusz, Crockett); Lehmann adatai és modellje; Hilbert–López; gyorsolvasás; Colville "Great Acceleration"; Claxton lassú gyakorlatai; Miller és a multitasking-mítosz, négy költség; Mark 3 perc; CMU −20%; Strayer; Gazzaley kidobója; a 14. napon jön a krízis. 2 (4) Flow: elvonás, a "broadcast, not receive" pár a kávézóban, a követőszám mint tőzsde; Csíkszentmihályi élete (Fiume, a hentesbolt, Jung, Skinner Amerikája; a festők; a hegymászó; 85%); három feltétel; Moricz kristályai; a képernyő a legkevesebb flow; Provincetown negyedik hete, 92 000 szó, Háború és béke; "fragmentáció vagy flow". 3 (5) Kimerülés: Czeisler 1981; alvásszámok; local sleep; Prichard: koffein mint Post-it a benzinórán; a takarítás, a glükóz, az álom (Nielsen); altatók; fény és a "surge of waking drive"; "consumer capitalism" és az alvás. 4 (6) Olvasás: Tim's Used Books, Ulin; ATUS és Gallup; Mangen screen inferiority; McLuhan "a médium az üzenet" Twitterre, Facebookra, Instagramra és a könyvre; Mar és Oatley empátia-tornaterme. 5 (7) Elkalandozás: James reflektora; Raichle és a default mode network; Smallwood–Spreng három funkció; Killingsworth–Gilbert; a könyvtár számítógépe, az üres inbox és a sértett ego; kSafe és Freedom; visszacsúszás decemberre. 6 (8) Technológia I: Williams "gázmaszk"; Harris bűvészete, Fogg-labor, Send the Sunshine → Instagram, a pszichológiai profil ötlete; Google 2011, Gmail, "engagement"; a diasor; design ethicist; Snapchat streak; "your business model makes the decision for you"; Raskin és a végtelen görgetés; Parker, Palihapitiya, Fadell, Graham; "How many of you want to live in the world you are designing?". 7 (9) Technológia II: a "kivel találkozzak ma" gomb hiánya; a két bevétel; a voodoo baba; Zuboff; "screen time, not life time"; a dashboard; a design mint választás ("what tech, for what purposes, in whose interests?"); az algoritmus és a negativitás-torzítás; a hat kár; a CFC-példa; álhírek; Chaslot és a YouTube; Bolsonaro és a favela; Williams GPS-e; "human downgrading". 8 (10) Kegyetlen optimizmus: Eyal, a lánya és az Indistractable; a Hooked mint "szakácskönyv"; Purser és Berlant; a stressz-meditáció; az elhízás-analógia; Harris a Szenátusban: "ezer mérnök a képernyő túloldalán"; "authentic optimism". 9 (11) A mélyebb megoldás: tilalom (ólom, CFC, szervek); előfizetés; BBC-modell; a kapcsolók (kötegelés, végtelen görgetés, ajánló ki, időkeret, lassítás, "gym buddy"-illesztés); a Ledwich–Narayanan vita; a kockázat-aszimmetria; a WSJ-leak; feminizmus és melegjogok mint mozgalmi példa; style transfer, az érzelem-felismerő szabadalom; "az ax 1,4 millió év nyél nélkül". 10 (12) Stressz: YouGov; Burke Harris és Bayview; ACE-tanulmány, 32,6×; Jureidini; Thorkildsen; Nunn az álmatlanságról; Mullainathan; a finn alapjövedelem; Pinker mint ellenérv; Deci: +1 hónap munka/év. 11 (13) Négynapos hét: Barnes és Perpetual Guardian; Kellogg, Microsoft, Toyota; a hétvége története; Covid +3 óra; Mettling és a right to disconnect. 12 (14) Étrend és szennyezés: Pinnock (vércukor-hullámvasút, tápanyaghiány, adalékok; Southampton 2007; a holland eliminációs diéta), Pollan; ólom (Hamilton, Midgley, Lanphear: Rochester 1/3, "dust your homes" mint áldozathibáztatás; 15 → 0,85 µg/dl, +5 IQ), Demeneix és a "toxic cocktail" (vitatott), Maher és a légszennyezés. 13 (15) ADHD: számok; Dodman és Emma, Poker "frustrated biological objectives"; Timimi (Michael, Aden; "not a diagnosis, a description"); Sroufe 40 éves kohorsza (a káosz, nem a neurológia jósol; a társas támogatás a legjobb előrejelző); Ezard és a meth-dextroamfetamin; Castellanos 1,8 vs 1,6%; Li: nincs hosszú távú adat, patkány-striatum; ikertanulmányok vs. SNP; Nigg: "gének = valószínűség", a folyó-metafora. 14 (16) Gyerekek bezártsága: Cauca; Skenazy ("America's worst mom"); öt komponens (mozgás, játék, szorongás, belső motiváció Deci–Ryan után, mesterség Tonnesvang után); Let Grow, Roanoke, L.B. hajója; Sudbury Valley és Gray; Berlin ESBZ; Finnország. Konkl. (17) Attention Rebellion: Williams három fénye és a "stadium lights", DoS-támadás; Hari hat változtatása (+15-20%); Covid: 13 óra képernyő, Klein "Screen New Deal"; az orchidea-metafora; három cél (tilalom, négynapos hét, szabad játék); Stewart "site battle" (Kingsnorth); Eriksen növekedési gépe, Hickel steady-state; a tűz. 18 (köszönet, kihagyva). 19 Mozgalmi lista (Center for Humane Technology, 4dayweek, Let Grow stb.). 20 (jegyzetek, a hivatkozásokhoz nem olvasva, a honlapon). 21 (a szerző könyvei, kihagyva).