Nir Eyal

Izraeli születésű amerikai író, tanácsadó és előadó, a Hooked: How to Build Habit-Forming Products (2014, önkiadás, Ryan Hooverrel) szerzője. Az Emory Egyetemen és a Stanford GSB-n tanult; 2003-tól két technológiai céget alapított (az utóbbi Kleiner Perkins-finanszírozású). 2008-ban egy Stanford-MBA-csapattal hirdetési platformot épített a közösségi játékokhoz ("virtuális tehenek digitális farmokon"), és ott kezdte kérdezni: hogyan tervezik a viselkedést, mik az erkölcsi következmények, és használható-e ugyanez jóra. Több száz cég felhasználói élményét dokumentálta, a fogyasztói pszichológiából, az ember–gép interakcióból és a viselkedés-gazdaságtanból merített; 2011-től tanácsadó a Szilícium-völgyben és blogger a NirAndFar.com-on; 2012 őszén Baba Shivvel kurzust tartott a Stanford GSB-n az emberi viselkedés befolyásolásáról, 2013-ban Steph Habiffal a Hasso Plattner Institute of Designban. Írásai a The Atlantic, a Harvard Business Review, a Forbes, a Psychology Today és a TechCrunch hasábjain. Társszerzője, Ryan Hoover a Product Hunt társalapítója, korábban a PlayHaven termékigazgatója.

Fő könyve a wikiben: hooked.

Gondolkodásának magja

• A szokás gyártható: trigger → cselekvés → változó jutalom → befektetés, ismételve → hook-model.
• A külső trigger belsővé válik; a belső trigger negatív érzelem; a saját trigger engedély → external-and-internal-triggers.
• B = MAT; a képesség a motiváció előtt; vedd ki a lépéseket → action-and-fogg-behavior-model.
• A jutalom a várakozásé, és a változékonyság sokszoroz: törzs, vadászat, én; a pénz nem; az autonómia feltétel → variable-reward-types.
• A felhasználó munkája tárolt érték és a következő trigger; "a munka szeretetet szül" → investment-phase.
• "Ha nem használható rosszra, nem szuperképesség": használnám? javítja az életét? → manipulation-matrix.
• Habit Testing: azonosít, kodifikál, módosít; a szokásút → hook-model-checklist.

Stílus és korlátok

Rövid, gyakorlati kézikönyv ("praktikus, nem elméleti"), fejezetvégi "Remember and Share" és "Do This Now" listákkal; példatára 2013-as szilícium-völgyi győztesek (Instagram, Pinterest, Twitter, Snapchat, Tinder) és néhány vesztes (Mahalo, Zynga); a tudományos hivatkozás a végjegyzetben, Skinner, Olds–Milner, Knutson, Bandura, Deci, Ariely, Freedman–Fraser, Nunes–Drèze, Lally, Fogg. Nem kutató, hanem "gyűjtő és rendszerező". Saját hatókörét pontosan jelzi: gyakori használatot igénylő termékek; a ritka vásárlást, az üzleti modellt és a vevőszerzést kizárja. A wikiben Clear (james-clear) termékoldali párja (Clear tőle vette a hurok ábráját), Sharp (byron-sharp) nullhipotézise mellett a használat gyakoriságának mechanizmusa, Pink (daniel-pink) jutalom-vitájának másik fele (a változó jutalom mint eszköz vs. mint függőség), Berger (jonah-berger) triggerének termékoldali névrokona, Godin (seth-godin) engedélyének termékbe épített változata.

Szerkesztői megjegyzés (nem a könyvből): Eyal 2019-ben Indistractable címmel a felhasználó oldaláról írt a figyelem védelméről, a belső triggerek kezeléséről; a fordulat a Hooked etikai vitájának saját folytatása; nincs a forráslistában.

Akikre épít

BJ Fogg (b-j-fogg, B = MAT, Persuasive Technology Lab), B. F. Skinner (intermittens megerősítés), James Olds és Peter Milner, Brian Knutson (nucleus accumbens és várakozás), Albert Bandura (társas tanulás), Edward Deci és Richard Ryan (edward-deci, SDT), Dan Ariely, Michael Norton, Daniel Mochon (IKEA-hatás), Jonathan Freedman és Scott Fraser (láb az ajtóban), Joseph Nunes és Xavier Drèze (kapott haladás), Phillippa Lally (szokásformálás ideje), John Gourville (9×), Daniel Kahneman (daniel-kahneman, heurisztikák), Richard Thaler és Cass Sunstein (richard-thaler, választásépítészet), Denis Hauptly, Evan Williams, Jack Dorsey, Erika Hall, Taiichi Ohno (5 miért), Daniel Lieberman (perzisztens vadászat), Ian Bogost, Paul Graham, Chris Nodder, Jesse Schell, David Skok, Mike Maples, Paul Buchheit, Stephen Anderson (Mental Notes), Eric Ries (build–measure–learn).

Hari vitája (Stolen Focus beolvasva)

Hari (stolen-focus, 8-9. fej.) Eyalt "a Szilícium-völgy domináns nézetének legőszintébb képviselőjeként" interjúzta (a hangfelvétel a könyv honlapján): Eyal a lányával töltött délután után ("azt az üzenetet kapta, hogy ami a telefonon van, fontosabb nála") írta az Indistractable-t (2019), a túlsúlya történetéből ("nem a McDonald's volt a baj, az érzelmeimet ettem") vezeti le, hogy "nem a te hibád, de a te felelősséged", és az eszközeit ("nem nehéz": belső trigger azonosítása, tízperces szabály, időboxolás, értesítések, appok törlése, e-mail office hours) az "első védelmi vonalnak" tartja; a cégekről: "Az Apple adott egy gombot. Push the fucking button." A Hooked-ról: "Everything I talked about in Hooked, you can turn off with the tap of one thumb. Fuck them." Hari szerint ez kegyetlen optimizmus (a diétázók 95%-a visszahízik; a beállításokhoz kétharmad nem nyúl), és Eyal jövedelme a techiparból jön; Eyal szerint Harris "az 1950-es évek képregény-pánikjából olvas", és Przybylski meg Ledwich adata mást mutat. A wiki döntése (attention-ethics-regulation): az egyéni eszközök hasznában és a "gyerekeket nem" tilalomban Eyal, a default- és az ösztönző-kérdésben Hari kap igazat — a Nudge default-adatából és a Facebook belső jelentéséből. Eyal saját szabályozási javaslata (35 óra/hét felett kötelező figyelmeztetés és segítség) a Nudge kért korlátja, tehát a két oldal közelebb áll, mint a hangnem. → manipulation-matrix, pre-commitment-devices, johann-hari

Kapcsolódó

b-j-fogg · james-clear · byron-sharp · daniel-pink · jonah-berger · seth-godin · edward-deci · richard-thaler · daniel-kahneman