MMarketingWiki
személy megalapozott

Daniel H. Pink

Más névenDaniel Pink, Dan Pink, Pink, danpink.com

Amerikai szerző (1964), a Drive (2009) írója. Jogot végzett (a "law and economics" iskolát a vizsgákon tanult talizmán-mondattal élte túl: "tökéletes információ és alacsony tranzakciós költség mellett a felek vagyonmaximalizáló eredményre alkusznak"), az 1990-es évek elején Robert Reich munkaügyi miniszternek dolgozott (a névmás-teszt onnan), majd Al Gore alelnök vezető beszédírója volt; 1997 óta szabadúszó. Könyvei: Free Agent Nation (2001), A Whole New Mind (2006, a "jobb agyféltekés", nem rutin munka felemelkedéséről, amelyre a Drive 1. fejezete épít), Drive (2009), To Sell Is Human (2012, a nyers listában: to-sell-is-human, beolvasásakor ide), When (2018), The Power of Regret (2022). A Drive-hoz Decivel, Ryannel és Csíkszentmihályival interjúzott ("ha lenne igazság, mindhárman Nobel-díjat kapnának, közgazdaságiból"); a Big Picture Learning iskolahálózat igazgatótanácsi tagja (fizetés nélkül, 2007-től). Három gyermek apja ("a meglepő trió, ami motivál").

Könyvei a wikiben: drive (2009) és to-sell-is-human (2012).

Gondolkodásának magja

  • Három hajtóerő, három operációs rendszer; a harmadik (belső motiváció) törékeny és a környezettől függ → intrinsic-vs-extrinsic-motivation.
  • A feltételes "ha-akkor" jutalom kiszorítja a belső motivációt: hét halálos hiba → crowding-out-effect.
  • A jutalom rutinfeladatnál működik, nem rutinnál "most, hogy" formában tűrhető → if-then-vs-now-that-rewards.
  • Autonómia (négy T), mesterség (flow, három törvény), cél (célmaximalizálás) → autonomy, mastery-and-flow, purpose-motive.
  • "A tudomány tudása és az üzlet gyakorlata közti szakadék" mint visszatérő keret; "I-típus készül, nem születik".
  • Eszköztár szervezetnek, egyénnek, szülőnek → motivation-3-0-toolkit.

A második könyv: To Sell Is Human (beolvasva 2026-09-14)

Stílus és korlátok

A To Sell Is Human módszertani mérlege — és amiért a wiki Pinket "óvatosan olvasandó" szerzőként jelöli. A Drive kísérleti magja (Deci, Lepper, Gneezy–Rustichini, Dweck) szilárd; a második könyvé nem. A To Sell Is Human központi adata (a 40%) önbevallásos, nem lektorált, általa megrendelt felmérés; a "Buoyancy" fejezet gerince a Fredrickson–Losada 3:1 pozitivitás-arány, amelynek modellezési részét az American Psychologist visszavonta (Brown, Sokal, Friedman 2013), és amelyhez Pink még önteszt-linket is ad; a ráhangolódás-fejezet két lába (Galinsky hatalom-primingje és a Guéguen-féle mimikri/érintés-irodalom) a replikációs válság hatálya alatt áll. Ugyanez a szerző ugyanabban a könyvben hoz egy 2 276 fős randomizált terepkísérletet és egy metaanalízist — és a kettőt ugyanabban a hangnemben, jelölés nélkül. A wiki tanulsága: a bizonyítéktípus jósol, nem a szerző hírnevereplication-crisis, market-research-limits.

Popularizáló szintetizáló, nem kutató: minden fejezet egy erős kísérlettel indul (Harlow, Deci, Encarta, Tom Sawyer, Csíkszentmihályi vonata), üzleti esettárral folytatja (Atlassian, Google, Zappos, Best Buy, TOMS), és fejezetvégi összefoglalóval, glosszáriummal, "Twitter-összefoglalóval" zár. A kísérleti mag (Deci, Lepper, Gneezy–Rustichini, Mellström, Dweck, Duckworth, Niemiec) szilárd, a vállalati példák önbevallottak és túlélési torzítottak; a "Motivation 3.0" mint korszakváltás narratíva. Menedzsmentről és nevelésről ír, a vevőről nem; a wiki fordítása (ajánlórendszer, hűségprogram, közösség, értékesítési ösztönző) szerkesztői döntés. A wikin belül Berger "ne fizess a beszédért" tételének mechanizmusa, Sharp hűségprogram-adatának második magyarázata, Clear "jutalom" fogalmának pontosítója (a tevékenység saját jutalma vs. a tevékenységért adott jutalom), és Godin csalétek-modelljének korlátja.

Akikre épít

Harry Harlow, Edward Deci és Richard Ryan (edward-deci, SDT), Mihály Csíkszentmihályi (mihaly-csikszentmihalyi, flow), Teresa Amabile (kreativitás), Carol Dweck (szemlélet), Angela Duckworth (grit), Anders Ericsson (tudatos gyakorlás), Mark Lepper és David Greene, Alfie Kohn (Punished by Rewards), Dan Ariely, Uri Gneezy, Bruno Frey, Roland Bénabou, Daniel Kahneman (daniel-kahneman), Douglas McGregor (X/Y), Peter Drucker (önmenedzsment), Jim Collins, Gary Hamel, Cali Ressler és Jody Thompson (ROWE), Clay Shirky, Martin Seligman, Abraham Maslow, Richard Titmuss, Max Bazerman, Robert Reich, Seth Godin (seth-godin, az autonómia-fejezet idézete), Mark Twain.

Eyal és Pink (Hooked beolvasva)

Eyal (hooked) három ponton Pink oldalán áll (a Mahalo fizetett válaszainak bukása a Quora társas elismerése ellen = kiszorítás; a "rewards of the self" = SDT kompetencia; a reaktancia és a "de szabadon dönthetsz" = autonómia), és egy ponton ellene: a változó jutalmat ugyanazzal a Knutson-adattal tervezési eszköznek tartja, amit Pink a függőség mechanizmusának. A wiki mindkettőt rögzíti → variable-reward-types, crowding-out-effect, manipulation-matrix.

Doerr (Measure What Matters)

Doerr Pinket idézi a haladásról ("a legnagyobb motivátor a haladás a munkában"), és Pink tételeit szervezeti gyakorlattá teszi: OKR ≠ bónusz (a Google-nál az OKR a minősítés legfeljebb harmada, a pontszámot törlik), a célok fele alulról, peer-elismerés mint "most, hogy" jutalom, párosított, széles mérőszámok; ugyanakkor Locke nehéz céljait dicséri, és az Intel Crush Tahiti-útját (körzeti kollektív büntetéssel) sikerként meséli → okr-and-compensation, cfr-conversations-feedback-recognition, john-doerr.

Kapcsolódó

james-clear · jonah-berger · byron-sharp · seth-godin · rory-sutherland · richard-thaler · neil-rackham · keenan · chris-voss · robert-cialdini · marty-neumeier · to-sell-is-human · non-sales-selling · new-abc-of-selling · replication-crisis