--- title: Daniel H. Pink type: person aliases: [Daniel Pink, Dan Pink, Pink, danpink.com] tags: [person, motivation, management, sales, behaviour-change] sources: [drive, hooked, measure-what-matters, to-sell-is-human] updated: 2026-09-14 status: solid --- # Daniel H. Pink Amerikai szerző (1964), a *Drive* (2009) írója. Jogot végzett (a "law and economics" iskolát a vizsgákon tanult talizmán-mondattal élte túl: "tökéletes információ és alacsony tranzakciós költség mellett a felek vagyonmaximalizáló eredményre alkusznak"), az 1990-es évek elején Robert Reich munkaügyi miniszternek dolgozott (a névmás-teszt onnan), majd Al Gore alelnök vezető beszédírója volt; 1997 óta szabadúszó. Könyvei: *Free Agent Nation* (2001), *A Whole New Mind* (2006, a "jobb agyféltekés", nem rutin munka felemelkedéséről, amelyre a *Drive* 1. fejezete épít), *Drive* (2009), *To Sell Is Human* (2012, a nyers listában: `to-sell-is-human`, beolvasásakor ide), *When* (2018), *The Power of Regret* (2022). A *Drive*-hoz Decivel, Ryannel és Csíkszentmihályival interjúzott ("ha lenne igazság, mindhárman Nobel-díjat kapnának, közgazdaságiból"); a Big Picture Learning iskolahálózat igazgatótanácsi tagja (fizetés nélkül, 2007-től). Három gyermek apja ("a meglepő trió, ami motivál"). **Könyvei a wikiben:** [[drive]] (2009) és [[to-sell-is-human]] (2012). ## Gondolkodásának magja - Három hajtóerő, három operációs rendszer; a harmadik (belső motiváció) törékeny és a környezettől függ → [[intrinsic-vs-extrinsic-motivation]]. - A feltételes "ha-akkor" jutalom kiszorítja a belső motivációt: hét halálos hiba → [[crowding-out-effect]]. - A jutalom rutinfeladatnál működik, nem rutinnál "most, hogy" formában tűrhető → [[if-then-vs-now-that-rewards]]. - Autonómia (négy T), mesterség (flow, három törvény), cél (célmaximalizálás) → [[autonomy]], [[mastery-and-flow]], [[purpose-motive]]. - "A tudomány tudása és az üzlet gyakorlata közti szakadék" mint visszatérő keret; "I-típus készül, nem születik". - Eszköztár szervezetnek, egyénnek, szülőnek → [[motivation-3-0-toolkit]]. ## A második könyv: To Sell Is Human (beolvasva 2026-09-14) - **Mindenki értékesítő.** Az 1/9 hagyományos eladó mellett a másik 8/9 is "nem-értékesítési értékesítést" végez, a saját, 9 057 fős felmérése szerint a munkaidő ~40%-ában → [[non-sales-selling]]. Három ok: vállalkozóvá válás, rugalmas készségek, Ed-Med. - **Az információs aszimmetria vége:** *caveat emptor* → **caveat venditor**; Akerlof citromjaitól a CarMax kifelé fordított monitorjáig → [[information-parity-and-caveat-venditor]]. - **Új ABC:** Attunement, Buoyancy, Clarity, rá három képesség (pitch, improvise, serve) → [[new-abc-of-selling]], [[perspective-taking]], [[buoyancy-and-explanatory-style]], [[problem-finding]], [[pitch-formats]], [[improv-rules-for-selling]], [[servant-selling]]. - **Két erős adata:** a kenyai matatu-terepkísérlet (2 276 sofőr, −2/3 kárigény) és Grant–Hofmann kézhigiénia-kísérlete; plusz a metaanalitikus tétel, hogy az extraverzió nem jósolja az eladást (r = 0,07) → [[ambivert-advantage]]. - **Kontinuitás a *Drive*-val:** a kérdő önbeszéd indoklása autonómia-alapú; a jutalék megkérdőjelezése (Microchip 60/40 → 90/10) a kiszorítási tétel értékesítési alkalmazása; a "make it purposeful" a célmotívum ([[purpose-motive]], [[crowding-out-effect]], [[if-then-vs-now-that-rewards]]). ## Stílus és korlátok **A *To Sell Is Human* módszertani mérlege — és amiért a wiki Pinket "óvatosan olvasandó" szerzőként jelöli.** A *Drive* kísérleti magja (Deci, Lepper, Gneezy–Rustichini, Dweck) szilárd; a második könyvé nem. A *To Sell Is Human* **központi adata** (a 40%) önbevallásos, nem lektorált, általa megrendelt felmérés; a **"Buoyancy" fejezet gerince** a Fredrickson–Losada 3:1 pozitivitás-arány, amelynek modellezési részét az *American Psychologist* **visszavonta** (Brown, Sokal, Friedman 2013), és amelyhez Pink még önteszt-linket is ad; a **ráhangolódás-fejezet** két lába (Galinsky hatalom-primingje és a Guéguen-féle mimikri/érintés-irodalom) a replikációs válság hatálya alatt áll. Ugyanez a szerző ugyanabban a könyvben hoz egy **2 276 fős randomizált terepkísérletet** és egy **metaanalízist** — és a kettőt ugyanabban a hangnemben, jelölés nélkül. A wiki tanulsága: **a bizonyítéktípus jósol, nem a szerző hírneve** → [[replication-crisis]], [[market-research-limits]]. Popularizáló szintetizáló, nem kutató: minden fejezet egy erős kísérlettel indul (Harlow, Deci, Encarta, Tom Sawyer, Csíkszentmihályi vonata), üzleti esettárral folytatja (Atlassian, Google, Zappos, Best Buy, TOMS), és fejezetvégi összefoglalóval, glosszáriummal, "Twitter-összefoglalóval" zár. A kísérleti mag (Deci, Lepper, Gneezy–Rustichini, Mellström, Dweck, Duckworth, Niemiec) szilárd, a vállalati példák önbevallottak és túlélési torzítottak; a "Motivation 3.0" mint korszakváltás narratíva. Menedzsmentről és nevelésről ír, a vevőről nem; a wiki fordítása (ajánlórendszer, hűségprogram, közösség, értékesítési ösztönző) szerkesztői döntés. A wikin belül Berger "ne fizess a beszédért" tételének mechanizmusa, Sharp hűségprogram-adatának második magyarázata, Clear "jutalom" fogalmának pontosítója (a tevékenység saját jutalma vs. a tevékenységért adott jutalom), és Godin csalétek-modelljének korlátja. ## Akikre épít Harry Harlow, Edward Deci és Richard Ryan ([[edward-deci]], SDT), Mihály Csíkszentmihályi ([[mihaly-csikszentmihalyi]], flow), Teresa Amabile (kreativitás), Carol Dweck (szemlélet), Angela Duckworth (grit), Anders Ericsson (tudatos gyakorlás), Mark Lepper és David Greene, Alfie Kohn (*Punished by Rewards*), Dan Ariely, Uri Gneezy, Bruno Frey, Roland Bénabou, Daniel Kahneman ([[daniel-kahneman]]), Douglas McGregor (X/Y), Peter Drucker (önmenedzsment), Jim Collins, Gary Hamel, Cali Ressler és Jody Thompson (ROWE), Clay Shirky, Martin Seligman, Abraham Maslow, Richard Titmuss, Max Bazerman, Robert Reich, Seth Godin ([[seth-godin]], az autonómia-fejezet idézete), Mark Twain. ## Eyal és Pink (Hooked beolvasva) Eyal ([[hooked]]) három ponton Pink oldalán áll (a Mahalo fizetett válaszainak bukása a Quora társas elismerése ellen = kiszorítás; a "rewards of the self" = SDT kompetencia; a reaktancia és a "de szabadon dönthetsz" = autonómia), és egy ponton ellene: a *változó* jutalmat ugyanazzal a Knutson-adattal tervezési eszköznek tartja, amit Pink a függőség mechanizmusának. A wiki mindkettőt rögzíti → [[variable-reward-types]], [[crowding-out-effect]], [[manipulation-matrix]]. ## Doerr (Measure What Matters) Doerr Pinket idézi a haladásról ("a legnagyobb motivátor a haladás a munkában"), és Pink tételeit szervezeti gyakorlattá teszi: OKR ≠ bónusz (a Google-nál az OKR a minősítés legfeljebb harmada, a pontszámot törlik), a célok fele alulról, peer-elismerés mint "most, hogy" jutalom, párosított, széles mérőszámok; ugyanakkor Locke nehéz céljait dicséri, és az Intel Crush Tahiti-útját (körzeti kollektív büntetéssel) sikerként meséli → [[okr-and-compensation]], [[cfr-conversations-feedback-recognition]], [[john-doerr]]. ## Kapcsolódó [[james-clear]] · [[jonah-berger]] · [[byron-sharp]] · [[seth-godin]] · [[rory-sutherland]] · [[richard-thaler]] · [[neil-rackham]] · [[keenan]] · [[chris-voss]] · [[robert-cialdini]] · [[marty-neumeier]] · [[to-sell-is-human]] · [[non-sales-selling]] · [[new-abc-of-selling]] · [[replication-crisis]]