Replikációs válság (replicability crisis)

A tény. Brian Nosek (Virginiai Egyetem) 270 kutatóval megpróbált megismételni 98 publikált pszichológiai kísérletet. A mérőszámtól függően 36–47% replikálódott. (The Choice Factory, 22. torzítás)

Ez a wiki egészére kiható oldal: a kísérleti pszichológiára épülő állítások — ide tartozik szinte minden, ami az influence, a nudge, a misbehaving, a decoded és a the-choice-factory oldalain van — bizonyítási ereje nem egyenletes.

Egy tanmese: a nominatív determinizmus

A tétel: az emberek olyan pályát választanak, amely a nevükre hasonlít. Mark de Man belga futballista; Sara Blizzard időjárás-bemondó; Ann Webb, a Proper Care of Tarantulas szerzője; 1923-ban a Brain folyóirat Sir Henry Head utódja Lord Brain lett. Carl Jung 1952-ben "olykor egészen groteszk egybeesésről" beszélt.

És volt kísérleti bizonyíték is: Pelham, Mirenberg és Jones 2002-es "Why Susie sells seashells by the seashore" című tanulmánya az amerikai népszámlálási adatokból kimutatta, hogy 88%-kal több Dennis nevű fogorvos van, mint Walter, pedig a két név ugyanolyan gyakori. A magyarázat: implicit egoizmus.

Csak épp nem igaz. Uri Simonsohn (Wharton, 2011): Dennisből a legtöbb szakmában több van, mint Walterből. A két név összgyakorisága azonos, de a Walter idősebb generációk neve — a Dennisek egyszerűen nagyobb eséllyel vannak munkaképes korban. Anekdota, magyarázat és publikált adat: mindhárom megvolt, a tétel mégis hamis.

A válság okai és ellenérvei

Okok: a nyílt csalástól a p-hackingig — tucatnyi változó vaktában tesztelése abban a reményben, hogy valamelyik véletlenül szignifikánsnak mutatkozik.

Ellenérvek (Dan Gilbert, Harvard): - Nosek replikációinak egy része nem hű másolat volt. Ez súlyos gond, mert a szociálpszichológia egyik alaptétele épp az, hogy a kontextus számít (→ fundamental-attribution-error) — tehát a kontextusnak azonosnak kell lennie. - A projektbe önként jelentkező kutatók mintája torzított lehet (aki debunkolni akar). - A legsúlyosabb kritika: minden replikációt egyszer kíséreltek meg. Nosek saját korábbi Many Labs projektjében 36 labor próbált 13 kísérletet megismételni; összesítve 13-ból 10 érvényesnek bizonyult — de egyetlen labor adatából sok kísérlet bukottnak látszott volna.

És nem csak a pszichológia: Daniele Fanelli (Stanford) szerint a Nature-ben a reprodukálhatóság a gyógyszerkutatásban és a rákbiológiában akár rosszabb is lehet; Colin Camerer (Caltech) 2016-ban 18 közgazdaságtani kísérletből 7-et (más mérőszámmal 4-et) nem tudott megismételni.

Byron Sharp (byron-sharp) a pszichológiai eredményeket a kutatóvilág "show ponies" és "delicate flowers" jelzőivel illeti. Shotton szerint ez túlzás: ha a pszichológiát elvetjük, akkor a többi diszciplínát is el kellene.

A marketinges küszöbe nem 95%

Ez a fejezet legfontosabb gondolata, és a wiki döntési szabálya.

Az akadémiai publikálhatóság mércéje a 95%-os szignifikancia (1:20 esély, hogy a találat véletlen). Ez a szám önkényes. William Sealy Gosset — a Student-eloszlás megalkotója, aki a Guinness-nél dolgozott, és a legjobb hozamú árpafajtát kereste — azt mondta, hogy a szükséges bizonyosság a probléma természetéhez igazodjon. Gosset célja profit volt, nem abszolút bizonyosság.

Shotton képe: ha az utcán átkelsz, a 95% esély az autó elkerülésére veszélyesen alacsony. Ha 1:1 oddson fogadhatsz, és csak 95%-os bizonyosságnál kötsz üzletet, a nyerő fogadások többségéről lemaradsz. "There are costs to not acting, as well as acting."

Rory Sutherland ugyanerről: "I occasionally ask academics whether they have any interesting failed experiments we can use. You see if just 20% of people do something anomalous 10% of the time, that's useless in academic papers but relevant to business."

A működő eljárás: aszimmetrikus tesztelés

1. Olvass friss kísérleti irodalmat, és keress ígéretes torzítást.
2. Futtass kis tesztet a saját márkádon, saját piacodon.
3. Ha nem jobb a kontrollnál: nem futtatod újra. Egyszer veszítettél, keveset.
4. Ha jobb: futtatod újra, egyre nagyobban. A siker tovább él.

"The odds are stacked in your favour: failures happen once, successes live on." → asymmetric-payoffs, barbell-strategy

Kiegészítés a 23. torzításból: amikor méred a hatást, bontsd szegmensekre — ugyanaz a nudge ellentétes előjelű lehet különböző csoportokon → social-proof BIT-adat.

Kahneman visszavonása — a válság legfontosabb egyetlen dokumentuma

Ez a wiki számára a legsúlyosabb tétel ezen az oldalon, mert a Thinking, Fast and Slow közvetve vagy közvetlenül több tucat wiki-oldal alatt van.

A Thinking, Fast and Slow 4. fejezete ("The Associative Machine", 2011) a priming-irodalomra épül: Bargh "Florida-hatása" (idős korra utaló szavakból mondatot alkotó diákok lassabban mennek végig a folyosón), Vohs pénz-primingje (a monopoly-pénz látványától önzőbb és távolságtartóbb viselkedés: 118 vs. 80 cm széktávolság), a Lady Macbeth-hatás (a hazugság után fertőtlenítő iránti vágy; telefonos hazugsághoz szájvíz, e-mailes hazugsághoz szappan), az arc-visszacsatolás (fogak közé fogott ceruza → viccesebbnek találod a karikatúrát), a szavazóhelyiség-hatás (iskolában szavazva nagyobb támogatás az iskolafinanszírozásnak), és a becsületkassza szem-posztere (háromszor annyi befizetés "szemes" heteken, mint "virágos" heteken).

És a fejezetben ez a mondat áll:

"The idea you should focus on, however, is that disbelief is not an option. The results are not made up, nor are they statistical flukes. You have no choice but to accept that the major conclusions of these studies are true. More important, you must accept that they are true about you."

2017 februárjában Kahneman nyilvánosan visszavonta ezt. Ulrich Schimmack, Moritz Heene és Kamini Kesavan elemzése ("Reconstruction of a Train Wreck: How Priming Research Went off the Rails") megmutatta, hogy a 4. fejezet által hivatkozott tanulmányok statisztikai ereje rendszerszinten elégtelen. Kahneman kommentben válaszolt, és a lényeg:

• "I placed too much faith in underpowered studies." Túl nagy bizalmat helyezett alulméretezett vizsgálatokba.
• "I knew all I needed to know to moderate my enthusiasm… but I did not think it through. When questioned, I now know that I should have said that the results… were not yet established."
• "I have changed my views about the size of behavioral priming effects — they cannot be as large and as robust as my chapter suggested."

(Ez a rész a könyvön kívülről származik: a nyilvános kommentár 2017-ből, nem a 2011-es szövegből. A wiki azért rögzíti itt, mert a szerző önmaga felülírta a saját forrását.)

Mely konkrét kísérletek buktak meg (könyvön kívüli szerkesztői összesítés)

Mi maradt állva a könyvből

Kahneman visszavonása a priming-fejezetre vonatkozott, nem a teljes életműre, és ezt a wiki külön rétegzi:

• Robusztus magkísérletek (sok évtized, sok ország, valós tétek, ismételt replikáció, ismert moderátorok): horgonyzás (anchoring — a szerencsekerék, az ingatlanosok 41%-a, a német bírák kockája), a Linda-probléma és az alapráta-elhanyagolás (representativeness-and-base-rates), az ázsiai betegség és a többi keretezési hatás (reframing, prospect-theory), a birtoklási hatás és a veszteségkerülés (endowment-effect, loss-aversion), a kilátáselmélet értékfüggvénye és döntési súlyai, a preferenciafordulás (Grether–Plott ellenséges szándékú replikációval erősítette meg, single-vs-joint-evaluation).
• Matematikai szükségszerűség, nem kísérleti eredmény: a regresszió az átlaghoz (regression-to-the-mean) — itt csak az a pszichológiai állítás, hogy nem vesszük észre.
• Nagy mintás megfigyelési adat: Odean 163 000 tranzakciója, Tetlock 80 000 jóslata, a Duke 11 600 CFO-előrejelzése, Flyvbjerg vasúti adatbázisa, a Meehl-vonal ~200 vizsgálata, a Pope–Schweitzer 2,5 millió golfputtja (when-to-trust-intuition, planning-fallacy).
• Valós beavatkozáson mért kísérlet: a Redelmeier–Kahneman kolonoszkópia-vizsgálat (154 beteg, percenkénti valós idejű fájdalomjelentés) → peak-end-rule.
• Egyetlen, replikálatlan kísérletként idézve (a wiki gyengén kezeli): a "rossz betűtípus javítja a CRT-t" eredmény (n=40, 90% vs. 35%); a hangulat és a Remote Association Test kapcsolata; a "csukd be a szemed" katonai eredmény; Todorov arckompetencia-adatai (a 70%-os választási előrejelzés megismételhető, az oksági értelmezés nem).

Amit ebből a wiki tanul

1. A "disbelief is not an option" mondat a legdrágább mondat a viselkedési irodalomban. Egy Nobel-díjas írta le egy olyan irodalomról, amit öt éven belül visszavont. A wiki szabálya változatlan: egyetlen kísérlet hipotézis, nem bizonyíték.
2. A hatásméret és a replikálhatóság korrelál a bizonyítéktípussal, nem a szerző hírnevével. Ugyanabban a könyvben van a legrobusztusabb (horgonyzás, kilátáselmélet) és a legtörékenyebb (priming) anyag.
3. A szerző önkorrekciója a legjobb jel, nem a legrosszabb. Kahneman kommentjének záró mondata: "I have to accept that my reasoning was flawed." Egy forrás, amely magát javítja, megbízhatóbb, mint egy, amely nem.

Mit jelent ez a wiki többi oldalára

Óvatosságot igénylő állítások (egyetlen kísérlet, régi, kis minta, vagy priming-jellegű mechanizmus): - Priming-jellegű eredmények általában a válság epicentruma → subliminal-priming oldalon a fenntartások már rögzítve. A wiki itt húzza meg a határt, mert a "priming" szó két különböző dolgot takar: - Szemantikus / percepciós priming — egy szó vagy inger megkönnyíti egy kapcsolódó szó vagy inger felismerését és feldolgozását (EAT → SOUP; a lila szín a Silk Cutot; a kávé a Kit Katet). Ez robusztus, reakcióidő-alapú, ezerszer replikált laboreredmény, és a mere exposure (Zajonc) is ide tartozik. Ez a wiki márkázási anyagának az alapja — a mentális elérhetőség, a kategória-belépési pont, a megkülönböztető eszköz, a trigger és a logó nélküli felismerés mind erre épül, és nem érinti a válság. → mental-availability, triggers, distinctiveness-vs-differentiation, borrowed-memory - Viselkedési / társas priming — egy finom, észre nem vett inger összetett társas viselkedést változtat meg (idős szavak → lassabb járás; pénz képe → önzés; szem-poszter → becsületesség; hazugság → tisztálkodási vágy). Ez bukott meg → lásd fent a Kahneman- visszavonást. A wiki minden olyan állítása, amely erre épül, hipotézis-erősségű: autopilot-and-pilot (szem-poszter, fertőtlenítő kendő), click-whirr-automaticity (ego depletion), social-nudges azon része, amely nem terepkísérleten nyugszik. - Ego depletion / akaraterő-kimerülés külön tétel: Hagger 23 laboros, ~2 100 fős replikációjában a hatásméret gyakorlatilag nulla. Minden wiki-állítás, amely a "kifáradt 2. rendszer" mennyiségi verziójára épül ("a nap végén kimerül az önkontroll, ezért akkor hirdess"), megjelölve gyenge. A kognitív terhelés hatása (aki hét számjegyet tart fejben, felszínesebben dönt) viszont más kísérleti paradigma és jóval jobban áll → system-1-and-system-2, switch-cost-and-multitasking. - Wansink-kísérletek. A könyv három Wansink-eredményre épít (brownie tányéron, leíró menünevek, Campbell-leves vásárlási limit). Wansink ellen 2017-2018-ban adatkezelési vizsgálat indult, 18 cikkét visszavonták, és 2019-ben lemondott a Cornellről. A hivatkozott három eredmény nincs a visszavontak közt, de a szerző módszertani hitelessége sérült — a wiki gyengén megtámasztottnak kezeli őket → placebo-and-self-signalling, scarcity - Ariely-adatok (placebo-ár, Economist-csali). A wiki több oldala (behavioral-pricing, how-to-price, net-value) a Dan Ariely nevéhez kötött számokat (2,50 vs. 0,10 dolláros placebo-fájdalomcsillapító, 2008; az Economist-csali) a 2021 utáni adatügyek miatt hipotézisként kezeli; 2026-09-15-től ugyanez a jelölés áll a placebo-and-self-signalling és a click-whirr-automaticity oldalon is. A mechanizmust (az ár elvárást állít) Shiv, Plassmann és Shotton független mérései tartják; a csali valós termékeknél gyengébb (Frederick–Lee–Baskin 2014, a nudge szerkesztői megjegyzése). - Aronson pratfall-kísérlete (1966): a blemishing effect későbbi irodalma szűk feltételekhez köti → pratfall-effect - Darley–Batson (n=40) és a szituacionizmus erős olvasata → fundamental-attribution-error - Worchel süti-kísérlete (1975, kis minta) és a Romeo–Júlia-hatás → scarcity (már rögzítve) - A Kitty Genovese-történet maga, amely a bystander-kutatást elindította: a New York Post Kevin Cook nyomán kimutatta, hogy a "38 közömbös tanú" nem igaz — Robert Mozer kikiabált az ablakon és elzavarta a támadót, Samuel Hoffman hívta a rendőrséget, Sophie Farrar lerohant a helyszínre. Shotton a könyvet ezzel zárja: a kísérleti eredmény érvényes maradt, de az anekdota, amely inspirálta, hamis volt.

Storr, The Status Game (beolvasva 2026-09-14) — új tétel a listán. A könyv ismeretterjesztő szintézis, amely nem jelöli a bizonyítékerősséget: ugyanabban a narratív hangnemben hoz 60 000 fős, 123 országos felmérést és egyetlen, régi laborkísérletet. A wiki külön kezeli a rétegeit: - Erős (nagy mintás megfigyelés, ellenőrizhető adat): Marmot Whitehall-vizsgálata (évtizedek, több kohorsz, ismételten megerősítve nőkön is); a jóllét-rang összefüggés 60 000 fős / 123 országos mérése; a jövedelem rangsorbeli helye 12 000 brit felnőtten; Gelfand tightness-looseness programja; More in Common 10 000+ fős brit vizsgálata; Curran perfekcionizmus-metaanalízise (40 000+ fő, 1989-2016); Dowey regressziói a tanult társaságok és a szabadalmak közt; a sátánista pánik dokumentált költségvetései és bírósági tényei. - Feltételes (egyszeri laborkísérlet, replikációs jelölés nélkül idézve): a 129 ms-os ruha/státusz észlelési kísérlet és a 43 ms-os arcjelzés-leolvasás (rövid expozíciós észlelés, a priming szomszédságában); a hangzúgás-összehangolódás (Larry King); a Willer-borkísérlet; a logóméret-ár regresszió; a "busyness mint státuszszimbólum" vizsgálatsorozat; az "irodai dolgozók 70%-a titulust választ" (önbevallás → market-research-limits). - A válság közvetlen árnyékában: az Asch-vonalkísérlet (1951, 32%) — a jelenség létezik, de a hatásméret erősen kultúra- és kontextusfüggő, és a wiki már gyengén kezeli (three-groups-we-imitate); a Zimbardo–Milgram vonal, amelyre a "tyranny of the cousins" fejezet Reicher–Haslam újraértelmezésén keresztül közvetve épít. - Anekdota, oksági erő nélkül: Cook savanyúkáposztája, Marco Pierre White, Burberry, a párbaj kiment a divatból, a cápauszonyleves −80%-a (párhuzamos okok: jogszabály, ár, állomány), és a megaláztatás-fejezetek összes szélsőséges esete — kiválasztott esetek bázisráta nélkül → silent-evidence. - A módszertani alaphiba, amit a wiki külön rögzít: a "minden emberi viselkedés státuszjáték" tézis nem cáfolható — nincs olyan viselkedés, amihez ne lehetne utólag státuszmagyarázatot illeszteni, és a könyv sehol nem mondja meg, mi döntené meg. Ez ugyanaz a szerkezet, amit ez a wiki a brand-purpose oldalon kritikaként rögzít; a különbség, hogy Storr nem is állít növekedési hatást. Diagnosztikai szótárként használható, bizonyítékként nem → narrative-fallacy, status-as-motivation, the-status-game.

Haidt, The Righteous Mind (beolvasva 2026-09-14) — a második ilyen tétel a listán. Haidt kísérletező, nem csak szintetizáló, ezért a könyv bizonyítéka jobban rétegzett, mint Storré — de a rétegeket ő sem jelöli meg. A wiki felosztása: - Erős: a nagy mintás korrelációs adatok (MFQ 132 000 fő, ikerkutatások a politikai attitűdök öröklődéséről, 13 000 ausztrál genotípusa, Putnam és Campbell felmérései); Sosis 200 kommunás archív vizsgálata (a világi 6% vs. vallásos 39% húszéves túlélés, és a lemondások lineáris hatása); Muir tojótyúk-kísérlete (csoportszelekció, elhullás 67% → 8%) és Belyaev rókái (mindkettő tenyésztési kísérlet, replikált); Tomasello csimpánz–gyerek összehasonlítása (tíz feladat, tiszta kontraszt); Fehr–Gächter közjószág-játéka (a 84%-os büntetési arány sokszor replikált paradigma); Perkins érvelés-mérései és Schwitzgebel etikaprofesszor-adatai (viselkedéses, nem önbevallás). - Feltételes (egyszeri vagy kis mintás): Todorov kompetencia-arcok (a hatás valós, az effektusméret vitatott); Westen fMRI-je (15+15 fő); Greene trolley-fMRI-je (18 fő); Paxton–Greene késleltetés-kísérlete — Haidt maga írja: "I know of only one study that has demonstrated this overruling experimentally", tehát a wiki egyetlen, egyszeri kísérletre épülő gyakorlati tanácsáról van szó (a kétperces gondolkodási idő) → moral-matrix; az oxitocin-orrspray irodalma (kis minták, erős publikációs torzítás, a terület reprodukálhatósága az elmúlt évtizedben romlott); a hipnózis-kísérlet (Wheatley–Haidt, kis minta, speciális, hipnábilis alanyok). - A válság közvetlen árnyékában — ezt ki kell írni: a tisztaság- és undor-manipulációk teljes vonala, amire a könyv 3. fejezete épül. A fingspray (Jordan), a keserű vs. édes ital, Zhong "Macbeth-hatása" (a felidézett vétek tisztálkodási vágyat kelt és fertőtlenítő-vásárlást jósol; a kézmosás moralistábbá tesz) és a Helzer–Pizarro kézfertőtlenítő-tanulmány (aki a fertőtlenítő mellett áll, konzervatívabbnak vallja magát) mind szociális priming — pontosan az a paradigma, amelynek replikációi a leggyakrabban buktak el a 2010-es években, és a Macbeth-hatás replikációi kifejezetten vegyesek. A wiki egyetlen tanácsot sem épít ezekre, és a hivatkozó oldalakon (→ moral-matrix, moral-foundations) a fenntartás ki van írva. A nagyobb tétel — hogy a testi állapot befolyásolja az ítéletet — más forrásokból is alátámasztott (Damasio, somatic-markers), de a konkrét effektusméretek nem használhatók. Ugyanide tartozik a wikiben már jelölt Baumeister-vonal (ego depletion): Haidt nem hivatkozik rá közvetlenül, de az "erőforrás-kimerülés"-logika rokon, és a wiki sehol nem épít rá. - Érvelés, nem mérés: a csoportszelekció teljes "A-D bizonyítéka" (major transitions, megosztott intencionalitás, gén-kultúra koevolúció, gyors evolúció). Haidt tisztességesen jelzi: "there are scientists whose views I respect on both sides of the debate." - Anekdota: a Bali-i víztemplomok, a maypole-metafora, a !Kung gyógyító táncok, az UVA futballmeccs, a Bentham/Kant Asperger-diagnózis, a Balinéz és Orissa-i terepmunka. - Egy külön, ritkán jelzett metodológiai probléma: a keret a mérés után változott. Haidt a Fairness-alapot olvasói reakciók hatására írta át egyenlőségről arányosságra, és a Liberty-t "provizórikus" hatodikként vezette be, miután az adat nem illeszkedett. Ez őszinte és a tudományban normális, de azt jelenti, hogy a hat alap nem előzetesen regisztrált szerkezet, és az MFQ nem alkalmas szegmensméret becslésére (önszelektált internetes minta; a nagy N nem javít a szelekciós torzításon) → moral-foundations.

Schwartz, The Paradox of Choice (beolvasva 2026-09-14) — a harmadik ilyen tétel, és a wiki számára a legkínosabb, mert a könyv központi kísérlete a wiki egyik legtöbbet hivatkozott állítása volt.

A választási túlterhelés (choice overload) rétegezve

Nem "megbukott" és nem "áll" — erősen feltételes: a moderátorok döntik el. Ez a különbség lényeges, mert a priming-vonalnál a jelenség bukott meg, itt viszont a jelenség létezik, csak nem univerzális.

• Ami megbukott: az univerzális olvasat. "Több opció mindig rosszabb" — ez az állítás nem áll. Scheibehenne, Greifeneder és Todd (2010, JCR, "Can There Ever Be Too Many Options?") metaanalízise ~50 kísérleten, ~5 000 főn gyakorlatilag nulla átlagos hatásméretet talált; a kísérletek szórása óriási, erős pozitív és erős negatív eredményekkel egyaránt. Scheibehenne saját szupermarketes replikációi sem hozták vissza az eredeti hatást.
• Ami áll: a feltételes olvasat. Chernev, Böckenholt és Goodman (2015, JCP, "Choice Overload: A Conceptual Review and Meta-Analysis") ugyanezt a nulla átlagot mérte, de négy megbízható moderátort azonosított: (1) van-e a vevőnek előzetes preferenciája a kategóriában, (2) milyen nehéz a döntés (van-e rendező elv: szűrő, rangsor, alapértelmezés, ajánlás), (3) van-e idői / kognitív nyomás, (4) milyen a vevő szakértelme a kategóriában. Ahol mind a négy kedvezőtlen, a hatás megbízhatóan megjelenik; ahol nem, eltűnik vagy megfordul.
• Az eredeti kísérlet (Iyengar–Lepper 2000, lekvárpult, 6 vs. 24 íz, 30% vs. 3% vásárlás) ezért nem "hamis", hanem rendkívül kedvező feltételek mellett mért — ismeretlen, exkluzív ízek (nincs előzetes preferencia), szombati bevásárlás (idői nyomás), semmilyen rendező elv a pulton, és a vásárlás nem volt a látogatás célja. Amit a szakma idéz, az a feltételek nélküli szám.
• A legerősebb bizonyíték ugyanattól a kutatótól nem laborkísérlet: sheena-iyengar, Huberman és Jiang önkéntes 401(k)-adata ~750 000 munkavállalón, ~1 000 cégnél — minden további tíz felkínált alapnál ~2 százalékpontnyi részvételcsökkenés, valós, nagy tétű döntésben. Ez a "nagy mintás megfigyelési adat" rétegbe tartozik, és ugyanabba az irányba mutat. Tanulság: ugyanaz a kutató, ugyanaz a kérdés — a laborkísérlet gyenge, a terepadat erős. A bizonyítéktípus jósol, nem a szerző.

A könyv többi rétege

• Erős, más forrásokból is megtámasztott: a Kahneman–Tversky-mag, amit Schwartz átvesz (keretezés és az ázsiai betegség, kilátáselmélet, veszteségkerülés, birtoklási hatás, elsüllyedt költség, horgonyzás, elérhetőségi heurisztika) → ezek a fenti "robusztus magkísérletek" listán állnak; a Redelmeier–Kahneman kolonoszkópia-mérés (peak-end-rule); a Brickman–Campbell-féle lottónyertes/bénult összehasonlítás iránya (az effektusméret vitatott).
• Feltételes (egyszeri, kis mintás kísérlet, replikációs jelölés nélkül idézve): a Tversky–Shafir konfliktus-kísérletek (Sony/Aiwa 66% → 27%; a tollpróba 75% → 50%; a Redelmeier–Shafir orvos-vizsgálat 75% → 50%; a törvényhozói kórházbezárás); a "visszafordíthatatlan döntés elégedettebbé tesz" fotó- és poszter-kísérletek; a "reasons analysis rontja a preferenciát" poszter- és párkapcsolat-vizsgálatok (Wilson); Lyubomirsky anagramma- és visszajelzés-kísérletei; a Maximization Scale boldogtalanság-korrelációja (korrelációs, és Schwartz ezt ki is írja).
• A válság közvetlen árnyékában: Seligman tanult tehetetlenség-vonala. Maga a laborjelenség állatokon megvan, de a humán kiterjesztés és az attribúciós stílus → depresszió oksági lánc (globális / krónikus / személyes) a hetvenes-nyolcvanas évek szociálpszichológiájából való, és a hatásméretek vitatottak. A wiki semmilyen tanácsot nem épít rá. Ugyanide tartozik a záró hála-gyakorlat ajánlása (a pozitív pszichológia hála-irodalmának replikációi vegyesek) → hedonic-adaptation.
• Anekdota és kultúrkritika, oksági erő nélkül: a Gap-farmer, a párizsi éttermek, a videótéka, a szupermarket-leltár (85 keksz, 285 sütemény, 30 000 tétel), az Amish-közösség alacsonyabb depresszió-rátája, az öngyilkossági ráták nemzetközi összevetése, a testképfejezet. A könyv 10. fejezete a választékbőséget, az emelkedő elvárásokat, az individualizmust, az önhibáztatást és a depresszió-járványt egyetlen okláncba fűzi; egyetlen lépés sincs ebben a formában mérve, és Schwartz maga is "admittedly speculative"-nek nevezi → narrative-fallacy, silent-evidence.
• Egy metodológiai alaphiba, amit külön érdemes kiírni: a Paradox of Choice nem a bizonyítékból jutott a következtetésre. Schwartz előző könyve (The Costs of Living: How Market Freedom Erodes the Best Things in Life, 1994) ugyanezt a tézist érvelte piackritikaként, kísérleti alátámasztás nélkül; a 2004-es könyv ehhez keresett pszichológiai bizonyítékot. Ez ugyanaz a szerkezet, amit a wiki a brand-purpose oldalon wishful seeing-ként rögzít — a különbség, hogy Schwartz a saját normatív kiindulópontját nyíltan vállalja.

Pink, To Sell Is Human (beolvasva 2026-09-14) — a negyedik ilyen tétel, és az egyetlen, ahol a wiki egy visszavont eredményt talál egy beolvasott könyv központi tanácsaként.

A Fredrickson–Losada "pozitivitás-arány" — visszavont eredmény

Amit a könyv állít (5. fej. és a hozzá tartozó Sample Case): Barbara Fredrickson és Marcial Losada négy héten át naplóztatta a résztvevők pozitív és negatív érzelmeit, és összevetette egy 33 tételes jóllét-mérőszámmal. Az eredmény szerint 1:1-nél és 2:1-nél sincs jobb jóllét, de 2,9013-nál ("a negyedik tizedesjegyre nem vágyó olvasók kedvéért: 3") minden átbillen — e fölött az emberek "virágoznak", alatta "hervadnak" —, és 11:1 fölött a pozitivitás többet árt, mint használ. A Sample Case a positivityratio.com önteszt kitöltését és követését ajánlja, és a könyv Fredrickson Positivity: Top-Notch Research Reveals the 3 to 1 Ratio That Will Change Your Life című kötetét "kiváló bevezetőnek" nevezi.

Amit ma tudunk. Nicholas Brown, Alan Sokal és Harris Friedman 2013-as elemzése (American Psychologist 68(9), "The complex dynamics of wishful thinking: the critical positivity ratio") megmutatta, hogy a küszöbszámot előállító matematika — Lorenz nemlineáris fluidumdinamikai egyenletrendszerének alkalmazása érzelmi önbevallási adatra — megalapozatlan: a paraméterek nem következnek az adatból, a modellnek nincs értelmezhető kapcsolata a mért változókkal, és a "2,9013" tetszőleges szám. Az American Psychologist a 2005-ös Fredrickson–Losada cikk modellezési részét visszavonta. Fredrickson válaszában elfogadta a matematikai kritikát és elejtette a küszöböt, fenntartva a jóval gyengébb empirikus állítást, hogy a több pozitív érzelem jobb jólléttel jár együtt; Losada nem válaszolt. Ugyanez a kritika áll a Pink által szintén idézett Losada–Heaphy (2004) üzleti csapat-tanulmányra.

Ami ezen a tételen túlmutat, és amiért ez az oldal külön kiemeli: - A wiki eddigi eseteiben (priming, ego depletion, lekvár) a replikáció bukott el. Itt nem volt mit replikálni: a levezetés önmagában sem állt meg, és ezt egy kívülről jövő, a pszichológiához nem tartozó ellenőrzés (Sokal fizikus) mutatta ki, nyolc évvel a publikálás után. Vagyis a szakmai lektorálás egy nyilvánvaló matematikai hibát engedett át egy vezető folyóiratban, és ez a hiba onnan egy bestsellerbe és onnan tréningekbe került. - Új wiki-szabály ebből: ha egy viselkedési tanács négy tizedesjegyű küszöbszámot tartalmaz egy puha pszichológiai változóra, az önmagában gyanújel. A küszöbérték a pszichológiában szinte mindig utólagos illesztés vagy modellezési műtermék. - Ami megmarad Fredricksonból: a broaden-and-build elmélet iránya (a pozitív érzelem tágítja a figyelmi és cselekvési repertoárt) és a józan tétel, hogy némi "appropriate negativity" hasznos. Küszöbszám nélkül. → buoyancy-and-explanatory-style - Amit a wiki javított: a grep szerint a 2026-09-14-i beolvasás előtt egyetlen wiki-oldal sem hivatkozott a Losada-arányra (sem a drive könyvoldal, sem a motivációs oldalak), tehát fenntartás nélküli átvétel nem történt. A tétel itt megelőző jelleggel van rögzítve.

A könyv többi rétege

• Erős (nagy mintás randomizált terepkísérlet, objektív kimenet): a kenyai matatu-vizsgálat (Habyarimana–Jack, 2 276 sofőr, rendszám szerinti randomizálás, biztosítási kárigény mint kimenet); Grant–Hofmann kézhigiénia-kísérlete (66 adagoló, két külön hullám, a második rejtett megfigyeléssel — vagyis belső replikáció más módszerrel); és a metaanalitikus adat, hogy az extraverzió nem jósolja az eladást (35 vizsgálat, 3 806 fő, r = 0,07) → ambivert-advantage.
• Közepes (valós teljesítményadat, de egy szervezet, régi): a MetLife magyarázati stílus vizsgálat (Seligman–Schulman, ~100 + 100 ügynök, két év, eladott kötvény és felmondás mint kimenet); Grant ambivert-görbéje (300+ callcenteres, három hónap bevétel); Grant callcenter cél-kísérlete; Turner CT-fénykép vizsgálata (within-subject, egy kórház).
• Feltételes (egyszeri, kis mintás laborkísérlet, replikációs jelölés nélkül idézve): Kopelman catering-tárgyalása; Senay–Albarracín–Noguchi kérdő önbeszéd anagramma-kísérletei; Hershfield VR-avatárja; Tormala–Jia–Norton "potenciál" kísérletei; a "blemishing effect" túrabakancs-kísérlete; a Burnkrant–Howard kérdés-pitch vizsgálat; McGlone–Tofighbakhsh rím-aforizmái; a "Wall Street Game vs. Community Game" címke-kísérlet; a Van Boven–Gilovich élmény-vs-tárgy felmérések (önbevallás).
• A válság közvetlen árnyékában — ezt ki kell írni:
• Galinsky perspektívafelvétel–hatalom vonala (E-teszt: magas hatalom 2,9× "önmagának olvasható" E; a szarkazmus-e-mail kísérlet). A hatalom-indukció szociális priming-manipuláció, pontosan az a paradigma, amelynek replikációi rendszeresen elbuktak; a többlaboros hatalom-replikációk vegyesek. A wiki hipotézis-erősségűnek jelöli → perspective-taking. A perspektívafelvétel hatékonyságát mérő tárgyalási kísérletek (benzinkút, 76%) jobban állnak, mert a kimenet viselkedéses — de ezek is szimulációk, MBA-s mintán.
• A mimikri-vonal. A Chartrand–Bargh "chameleon effect" alapjelensége létezik, de a Pink által idézett kísérletek nagy része Nicolas Guéguen kis mintás, egy laborból származó, feltűnően nagy hatásméretű francia terepkísérlete (pincérnő +70% borravaló, boltos 79% vs. 62%, érintés után petíció-aláírás 55% → 81%, éjszakai klub, autókereskedés). Nick Brown és James Heathers 2015-től adatanomáliákat dokumentált Guéguen több tucat cikkében, és a francia pszichológiai szakma vizsgálatot indított. A wiki a Guéguen-adatokat nem használja bizonyítékként, és a meglévő liking oldal mimikri-anyagára is kivetíti a fenntartást.
• Seligman tanult tehetetlenség-vonala (már jelölve a Paradox of Choice rétegnél): a humán kiterjesztés és az attribúciós stílus → depresszió oksági lánc vitatott. A MetLife-adat ezzel együtt erősebb, mert valós eladási teljesítményt mér, nem laborkimenetet.
• Gyenge (kis minta, nem kísérlet, túlélési torzítás): Csíkszentmihályi–Getzels ~36 fős művészhallgató-vizsgálata és 18 éves utókövetése → problem-finding, silent-evidence; a Conference Board 155 + 89 fős rangsora.
• Önbevallásos, nem lektorált, a szerző által megrendelt: a könyv központi adata, a What Do You Do at Work? felmérés (9 057 fő, elemzett minta >7 000) és a belőle származó 40%-os szám → non-sales-selling, market-research-limits.
• Anekdota, oksági erő nélkül: Norman Hall, Joe Girard, Tammy Darvish, a két szombat az SK Motorsban és a CarMaxban (irányában meggyőző, de n = 2 telep, 1 nap), Il Canale, a Microchip jutalék-váltása, Atlassian és Palantir "nulla eladóval".
• Egy külön metodológiai probléma: a könyv nem jelöli a bizonyítékerőt. Ugyanabban a narratív hangnemben áll egymás mellett egy 2 276 fős randomizált terepkísérlet és egy már visszavont modellből származó négy tizedesjegyű küszöbszám. Ez ugyanaz a hiba, amit a wiki a the-status-game réteg elején rögzít — és Pinknél annál súlyosabb, mert a könyv cselekvési tanácsot épít a leggyengébb rétegre.

A wiki döntése: minden lap, amely a lekvár-kísérletre hivatkozik, a moderátorokkal együtt hivatkozza; a "3% vs. 30%" szám önmagában nem lehet üzleti döntés alapja. A "kevesebb opció" tanácsot a wiki más okokból tartja (döntési súrlódás, a jó/jobb/legjobb struktúra, a fókusz és a pozicionálás — Neumeier és Ramanujam–Tacke érvei), nem a lekvár miatt. → choice-overload, satisficing, barry-schwartz

Amit nem érint a válság: - Nagy mintás viselkedési adat (Spiegel 111 460 értékelése, Shapiro 23 000 fős appadata, IPA Databank, Lumen szemkamerás panel) - Terepkísérletek valós tranzakciókkal (Canopy söre, Campbell-leves polcon, BIT adóüzenetei 98 784 főn) - A/B-tesztek a saját üzleten

Taleb kiegészítése (the-black-swan, 15. fej.): az empirikus pszichológia igen/nem kimeneteinél a Gauss-statisztika helyénvaló — a torzítás nem itt keletkezik, hanem a nyitott kifizetésű becslésekben (piacméret, kampányhozam, LTV) → fourth-quadrant. Vagyis a wiki kísérleti anyaga a replikáció miatt bizonytalan, nem a statisztika természete miatt.

Hogyan alkalmazd

1. Egyetlen kísérlet nem bizonyíték, hanem hipotézis. Ha nagy pénzt tennél rá, előbb replikáld magadon.
2. Írd ki a bizonyíték erősségét, amikor egy állítást használsz: hány fő, mikor, labor vagy terep, lektorált-e, replikálódott-e.
3. Kalibráld a bizonyossági küszöböt a kifizetéshez, ne a publikálhatósághoz. Kis lefelé, nagy felfelé mutató potenciál → alacsony küszöb, azonnali teszt.
4. Preferáld a terepkísérletet és a viselkedési adatot az önbevalláson alapuló laborkísérlethez képest → market-research-limits.
5. Szkeptikus, ne cinikus. A diszciplína elvetése ugyanolyan olcsó hiba, mint a kritikátlan elfogadás.

Feszültségek

• Shotton nem alkalmazza magára a saját sztenderdjét. A könyv 25 fejezete kb. 40 saját, nem lektorált, módszertani leírás nélküli replikációra épül; a 22. fejezet nem tér ki arra, hogy ezekre mi vonatkozik. Egy helyen elismeri (a parfümkísérlet kollégákon: "ha újracsinálnám, közterületen csinálnám"). A wiki állása: Shotton replikációi hipotézis-erősségűek — értékük az, hogy megmutatják, a teszt olcsó, nem az, hogy a tétel bizonyított.
• Sharp vs. Shotton. Sharp a pszichológiai kísérleteket elvből leértékeli a nagy mintás, ismételt megfigyelési adattal szemben (Dirichlet, panel, single-source). Shotton szerint ez túlzás. A wiki állása: a két bizonyítéktípus mást mér — Sharp a vásárlási mintázatok törvényeit (nagy N, ismételt megfigyelés), a kísérletek a mechanizmust és az üzenet hatását (ok-okozat, de gyenge külső érvényesség). Ütközéskor a mintázat-adat nyer a leírásban, a kísérlet nyer az okságban.
• A Many Labs érv kétélű. Gilbert jogosan mondja, hogy egyetlen replikációs kísérlet nem elég a cáfolathoz — de ugyanezen logikával egyetlen eredeti kísérlet sem elég az igazoláshoz. A helyes következtetés nem az, hogy a válság eltúlzott, hanem az, hogy egyetlen kísérlet egyik irányban sem dönt.

Duke: a fogadási piac jobban jósolta meg a replikációt, mint a peer review (beolvasva 2026-09-14)

annie-duke (thinking-in-bets, ch. 4) egy adatot hoz, ami erre az oldalra tartozik. Anna Dreber (Stockholm School of Economics) és munkatársai a Reproducibility Project: Psychology 44 vizsgálatáról kérdeztek meg szakértőket:

Duke magyarázata: a fogadási piacon a saját ideológia megerősítése és a saját munka védelme nem ér semmit — csak a pontosság fizet. Ugyanez a mechanizmus magyarázza a Heterodox Academy megfigyelését (Haidt, Tetlock és mtsai, 2015): a peer review "sokkal kevesebb védelmet ad a tévedés ellen, ha a bírálók közössége politikailag homogén", és a bírálók "extra keményen dolgoznak, hogy hibát találjanak azokban a cikkekben, amelyek következtetése nem tetszik nekik".

→ belief-calibration, truthseeking-pod, confirmation-bias

Fenntartás: ez egyetlen vizsgálat, 44 tanulmányon — vagyis pontosan az a fajta egyforrású, kis mintás eredmény, amellyel szemben ez az oldal óvatosságra int. A tétel irányát elfogadjuk, az effektusméretet nem.

Gladwell rétegezve — a wiki legkockázatosabb egyetlen forrása (beolvasva 2026-09-14)

A the-tipping-point (2000) különleges eset: nem kutatás, hanem szintézis, és pont azokból a kísérletekből szintetizál, amelyeket a válság a legkeményebben érintett. Ezért a wiki nem "elfogadja vagy elveti", hanem állításonként sorolja be. Ez a táblázat a minta arra, hogyan kell egy népszerű, sokat idézett, régi forrást felvenni:

A tanulság, amit a wiki ebből visz tovább: nem a szerző jósol, hanem a bizonyítéktípus. Gladwell ugyanabban a könyvben ír le egy kifogástalanul mért figyelemvizsgálatot és egy retorikailag félresöpört oksági kérdést. Ugyanez volt a mintázat Schwartznál (a lekvár-labor megdőlt, a 750 000 fős 401(k)-terepadat áll) és Shottonnál. Kérdezd meg minden állításnál: mi a mérés, mekkora a minta, ki mérte, és van-e kontrollcsoport — a szerző neve és a könyv hírneve nulla információ.

És egy külön figyelmeztetés a narratív szintézisre. Gladwell módszere — anekdota, egy kísérlet, nagy általánosítás — nemcsak kockázatos, hanem immunis a cáfolatra, mert minden eset utólagos és minden utólagos magyarázat működik. Ez a narrative-fallacy ipari léptékű változata, és a könyv kereskedelmi sikere (több millió példány, húsz év iparági gyakorlat) azt mutatja, hogy a meggyőzőerő és a bizonyítóerő fordítva is korrelálhat → representativeness-and-base-rates, silent-evidence.

Kapcsolódó

belief-calibration · truthseeking-pod · annie-duke · thinking-in-bets · the-choice-factory · richard-shotton · market-research-limits · epistemic-arrogance · silent-evidence · narrative-fallacy · brand-purpose · asymmetric-payoffs · fourth-quadrant · subliminal-priming · byron-sharp · nassim-taleb · status-as-motivation · will-storr · the-status-game · jonathan-haidt · the-righteous-mind · moral-foundations · moral-matrix · to-sell-is-human · daniel-pink · buoyancy-and-explanatory-style · perspective-taking · non-sales-selling · problem-finding · the-tipping-point · malcolm-gladwell · duncan-watts · law-of-the-few · power-of-context · stickiness · dunbar-number · regression-to-the-mean