Michael Lewis

Amerikai újságíró és nem-fikciós szerző (Liar's Poker, Moneyball, The Big Short, The Undoing Project). A wikiben egyetlen forrással szerepel: the-undoing-project (2016), daniel-kahneman és amos-tversky együttműködésének életrajza.

Hogyan jutott el idáig

A Moneyball (2003) arról szólt, hogy az Oakland Athletics adatelemzéssel talált alulárazott baseballjátékosokat. richard-thaler és cass-sunstein New Republic-recenziója rámutatott, hogy Lewis nem kérdezte meg, honnan jönnek a torzítások a játékospiacon — pedig azt Kahneman és Tversky évtizedekkel korábban leírta. "A könyvem nem volt eredeti. Csak illusztrációja volt olyan gondolatoknak, amelyek évtizedek óta a levegőben voltak." Innen indult a következő könyv.

Amit a wiki elvisz tőle — és amit nem

Elvisz: eredettörténetet. Melyik kísérlet mikor, kinek a kérdésére válaszul született; a daniel-kahneman és amos-tversky oldalak életrajzi gerince; a Daryl Morey- és Don Redelmeier-esettanulmányok a when-to-trust-intuition oldalhoz; és az egyetlen valóban új fogalom, a counterfactual-thinking.

Nem visz el: fogalmi tekintélyt. A könyv nulla marketinges adatot tartalmaz, és a torzítások leírásában másodlagos forrás — Lewis maga is a thinking-fast-and-slow-t ajánlja elsőnek a forrásjegyzékben.

Módszertani jellemzés: a narratív erő mint kockázat

Lewis a legjobb élő nem-fikciós elbeszélők egyike, és ez a wiki szempontjából egyszerre erény és kockázat. A The Undoing Project egy huszonöt éves kutatási programot egy barátság drámájává formál: felívelés, tetőpont, szakítás, halál. A könyv maga idézi Amos figyelmeztetését a történészeknek — "ezt a 'képességet', hogy megmagyarázzuk azt, amit nem tudtunk megjósolni, a gondolkodásunk fontos, bár finom hibájának tekintem" —, és aztán pontosan ezt csinálja. → narrative-fallacy

Három konkrét torzítási pont, amit a wiki rögzít:

1. Aszimmetrikus forrásbázis. Tversky 1996-ban meghalt, Kahneman hosszan interjúalany volt. A szakítás elbeszélése ezért döntően Kahneman emlékezetén nyugszik — miközben Kahneman maga mondja, hogy nem bízik a saját emlékeiben.
2. A szerzőség szétszálazása. A könyv maga közli, hogy mindketten megválaszolhatatlannak tartották a "ki mit tett hozzá" kérdést ("It was beautiful, not knowing"), Lewis mégis végig szétszálazza egy tiszta séma mentén (Danny az ötlet, Amos a forma).
3. A tudományos vita hiánya. A replikációs kérdéseket, a Linda-vita érdemi részét és az ökológiai racionalitást a könyv nem tárgyalja; a Gigerenzer-fejezet érzelmi, nem szakmai. → gerd-gigerenzer, replication-crisis

Marketinges tanulság a stílusából, nem a tartalmából: Lewis mindig egy emberrel nyit (Daryl Morey, Don Redelmeier, Satnam Singh), és az elvont tételt a személy problémájává teszi. Ez ugyanaz a mechanika, amit a wiki stories-as-trojan-horses és customer-as-hero oldalai írnak le — és a könyv egyben demonstrálja a költségét is: a történet olvashatóvá tesz, és közben elfedi a bizonytalanságot.

Kapcsolódó

the-undoing-project · daniel-kahneman · amos-tversky · narrative-fallacy · stories-as-trojan-horses · when-to-trust-intuition · richard-thaler · cass-sunstein · thinking-fast-and-slow