Richard P. Rumelt

Amerikai stratégiakutató, a UCLA Anderson School of Management professzora (Harry and Elsa Kunin Chair), "a stratégia stratégája" (McKinsey Quarterly). Villamosmérnök (UC Berkeley, 1963), az első munkahelye a NASA Jet Propulsion Laboratory rendszermérnöke: a Jupiter-misszió (a későbbi Voyager) konceptuális tervei 1200 és 3000 fontos súlykerettel — "itt kezdtem stratégiát tanulni", a trade-off és a szoros integráció gondolata innen jön. Harvard Business School doktorátus (1972; disszertáció a diverzifikáció és a teljesítmény kapcsolatáról, Strategy, Structure, and Economic Performance, 1974 — a "kapcsolódó diverzifikáció jövedelmezőbb" eredmény), tanított az INSEAD-on (Fontainebleau) is. Tanácsadóként dolgozott az Apple-nek (1997–98: Jobs "wait for the next big thing"), a Telecom Italiának, az AT&T-nek (1984–85: "kárba veszett"), a Shellnek (Pierre Wack), a Continental Airlinesnak, a Hughes Electronicsnak; interjúzott Andy Marshall-lal, Stewart Resnickkel, Jean-Bernard Lévyvel. A Good Strategy/Bad Strategy (2011) egy egész pályát sűrít; a "bad strategy" fogalmát 2007-ben, egy washingtoni nemzetbiztonsági szemináriumon alkotta. Későbbi könyve: The Crux (2022, a "crux" = a kihívás legfontosabb, megoldható része).

Fő könyve a wikiben: good-strategy-bad-strategy.

Gondolkodásának magja

• A stratégia koherens válasz egy kihívásra: diagnózis, vezérelv, koherens cselekvés; ami cél, vízió, szlogen vagy lista, az nem stratégia → strategy-kernel, bad-strategy.
• A rossz stratégia nem tévedés, hanem a választás kerülése, a sablon és a pozitív gondolkodás terméke; "az egyetemes egyetértés a választás hiányát jelzi".
• A hatalom forrásai: tőkeáttétel (előrelátás, pivot pont, koncentráció és küszöb), közeli cél, láncszem-logika, tervezés, fókusz, előny és dinamika, a versenytárs tehetetlensége → leverage-and-anticipation, proximate-objectives, chain-link-systems, design-strategy, advantage-and-dynamics, inertia-and-entropy.
• A növekedés eredmény, nem cél; az előny nem egyenlő a profittal, és csak akkor "érdekes", ha növelhető → growth-fallacy.
• A stratégia hipotézis, a végrehajtás kísérlet; a saját ítéletet kritizálni kell (create-destroy, virtuális panel), és a tömeg és a belső nézet ellen független becslés kell → strategic-thinking-tools.

Stílus és korlátok

Esettár és beszélgetések első személyben (osztálytermi jelenetek, ügyfél-találkozók), mérnöki analógiák (JPL, láncszem, entrópia, Gödel), erős vélemények (New Thought "pszichózis"; a nemzetbiztonsági stratégia, Afganisztán, a 2008-as válság politikai olvasata). Nem statisztikus; a "jó" és a "rossz" stratégia utólag azonosított sikerből és kudarcból jön, a túlélési torzításra a könyv csak a hipotézis-fejezettel válaszol. A marketingről keveset ír (reklám-küszöb, Disney, POM, Paccar), de a "célok stratégiának" tünet a marketingtervek fő betegsége, ezért a wikiben ő a stratégia minőségi tesztje: Porter a diagnózis szótára, Sharp a végrehajtás törvényei, Rumelt a kérdés, hogy stratégia-e egyáltalán.

Akikre épít, akikkel vitázik

Alfred Chandler és Bruce Scott (Harvard; a virtuális panelje), David Teece (dinamikus képességek), Steven Lippman (az ezüstgép-gondolatkísérlet, "isolating mechanisms" 1982), Andy Marshall és James Roche (aszimmetrikus költség), Pierre Wack (forgatókönyvek), Andy Grove (Only the Paranoid Survive: inflexiós pont), Kenneth Arrow és Condorcet (a csoportos választás paradoxona), Daniel Kahneman és Dan Lovallo (belső nézet), Kurt Gödel (a zárt kör metaforája), Frederick Taylor és Frank Gilbreth (a lista; a munka újravizsgálása), Theodore Dodge (Hannibál), Herbert Goldhamer (sakk). Vitázik: Michael Porter (az öt erő és a generikus stratégiák "középszintű keret", amely a koherenciát és a nézőpontváltást kihagyja; ugyanakkor az öt erőt diagnózisként rendszeresen használja) → michael-porter; Peter Senge, Warren Bennis, Bernard Bass (vízió és transzformációs vezetés mint sablon); Malcolm Gladwell (Blink a stratégiai döntésre nem áll); Jack Welch szavai vs. tettei; a Wall Street és a tanácsadók részvényárfolyam-alapú "stratégiája". A wikin belül: michael-porter (diagnózis vs. stratégia), byron-sharp (a reklám küszöbhatása és pulzálás vs. folyamatos jelenlét; a márka mint elszigetelő mechanizmus), geoffrey-moore (Rumelt idézi a Crossing the Chasm-öt a 3dfx szabvány-stratégiájánál; a hídfő = fókusz + közeli cél), rory-sutherland (a hatékonysági narratíva és a fluff), james-clear (célok helyett rendszerek vs. közeli cél).

Kapcsolódó

how-firms-compete · strategy-kernel-checklist · michael-porter · byron-sharp · geoffrey-moore · rory-sutherland