Martin Lindstrom

Dán márkatanácsadó és "brand futurist", a Buyology (2008), a Brand Sense és a Small Data szerzője. Gyerekkori Lego-megszállott (saját "Legoland" a szülei kertjében, a Lego ügyvédei átnevezték), később a Legónál és a BBDO-nál dolgozott; évi ~300 napot repül, ügyfelei a Nestlétől a McDonald'sig. A könyvben egy 7 millió dolláros, 2081 alanyos fMRI/SST-vizsgálat megrendelőjeként és értelmezőjeként lép fel (Gemma Calvert, Richard Silberstein).

Fő könyve a wikiben: buyology (2008).

Gondolkodásának magja

• A vásárlás ~90%-a tudattalan; a kérdőív hazudik, az agy nem → neuromarketing, market-research-limits.
• A logó a leggyengébb eszköz; az illat, a hang, a rituálé és a logó nélküli asszociáció a legerősebb → sensory-branding, subliminal-priming, brand-rituals.
• Az erős márka a vallás szerkezetét másolja, és darabjaira törve is felismerhető ("smashable") → brands-as-religion.
• A vevő a tükörneuronjaival "kipróbálja" a terméket, a dopamin lezárja a vásárlást → mirror-neurons-and-imitation.

Stílus és korlátok

Lendületes, anekdotikus, önreklámozó ("az én ujjlenyomatom van a fogkrémeden"). Az agyi eredményeket fordított következtetéssel értelmezi, adatokat nem publikál; 2011-es iPhone-"szerelem" cikkét neurotudósok nyíltan elutasították. Esettárként és tervezési ellenőrzőlistaként hasznos, bizonyítékként gyenge.

Kritika más forrásból

Sharp (how-brands-grow) a McClure-féle kóla-fMRI-t és a McDonald's-gyerekkísérletet mesterségesnek és gyenge hatásúnak tartja; a "logó halott" tézissel szemben a logó distinctive asset → distinctiveness-vs-differentiation.

Akikre épít

Antonio Damasio (somatic-markers), Giacomo Rizzolatti, Read Montague, Robert Heath, Paco Underhill, daniel-kahneman és Amos Tversky ("hot hand"), Malcolm Gladwell (the-tipping-point).