Joseph Campbell

Amerikai összehasonlító mitológus (1904-1987), a Sarah Lawrence College irodalomtanára. A wiki szempontjából a marketinges történetmesélés őse: a storybrand-sb7, a Vogler-féle forgatókönyvsablon, a Pixar-„story spine" és minden "brand as guide" tréning az ő 1949-es the-hero-with-a-thousand-faces című könyvére vezethető vissza — általában több áttételen keresztül, gyakran anélkül, hogy bárki elolvasta volna az eredetit.

Gondolkodásának magja

• Monomítosz. A világ mítoszai egyetlen szerkezet variánsai: elválás — beavatás — visszatérés, tizenhét állomással → monomyth.
• A mítosz lélektani, nem történeti. "Dream is the personalized myth, myth the depersonalized dream." Ha a mítoszt történelemként vagy tudományként olvasod, megölöd ("Wherever the poetry of myth is interpreted as biography, history, or science, it is killed", IV. fejezet).
• A rítus funkciója szerepadás. Az avatás "translate[s] the individual's life-crises… into classic, impersonal forms": nem téged mutat meg, hanem a harcost, a menyasszonyt, az özvegyet — előre megírt, közösen ismert szerepkészletet ad → archetypes-as-memory-structures.
• A visszatérés a nehéz rész, nem a próba. Ez az, ami a marketinges rövidítésekből kimarad → customer-as-hero.
• A modern kor diagnózisa: a régi mítoszok meghaltak, a jelentés az egyénbe szorult, de ott tudattalan. A "nemzeti eszme mint totem" szerinte nem mítosz, hanem a zsarnok parodikus rítusa — ami előre cáfolja a rá hivatkozó "brand purpose"-retorikát → brand-purpose.

Akikre épít

Sigmund Freud és C. G. Jung (archetípusok, kollektív tudattalan — a magyarázó gépezete), Géza Róheim, Wilhelm Stekel, Arnold Toynbee ("detachment és transfiguration"), Ananda Coomaraswamy, Heinrich Zimmer, James Frazer komparatív hagyománya, Adolf Bastian "elemi gondolatai", és a "monomyth" szó James Joyce-tól (Finnegans Wake).

Akik rá épülnek (a wikiben)

donald-miller (SB7 — a hős-kalauz viszony és az átalakulás-ígéret), Christopher Vogler (The Writer's Journey, nincs beolvasva), közvetve marty-neumeier storyframing-tétele ("every brand is a running narrative whose hero is the customer" → storyframing) és minden "brand story" tanácsadás.

Stílus és korlátok

Gyönyörű, szuggesztív, idézhető próza — és módszertanilag a wiki leggyengébb forrásainak egyike: nulla mérés, nulla kontroll, kontextusból kiemelt mítoszidézetek, klinikai anekdota mint bizonyíték, és egy falszifikálhatatlan mintaszabály ("ha egy elem hiányzik, akkor is implikálva van"). Az előszóban maga írja: "this is a book about the similarities". Az Epilógusban pedig maga mondja ki a legerősebb ellenérvet a saját programja ellen: a mitológia Próteusz, aki "will reply only to the question put to him", és "nincs végleges rendszer a mítoszok értelmezésére, és soha nem is lesz". A wiki ezért termékeny sablonként tartja, nem bizonyított univerzáléként. A nőalakok tárgyként kezelése (a "goddess" és a "temptress" a hős fejlődési foka) nem csak etikai probléma, hanem szerkezeti hiba: a sablon a szereplők felét nem tudja hősként kezelni. → részletesen the-hero-with-a-thousand-faces "Kritikák és korlátok".

Kapcsolódó

the-hero-with-a-thousand-faces · monomyth · customer-as-hero · archetypes-as-memory-structures · narrative-fallacy · donald-miller · storybrand-sb7