Morgan Housel

Pénzügyi újságíró és kockázatitőke-partner, nem kutató. 2008 elején kezdett pénzügyekről írni — "a pénzügyi válság hajnalán és 80 év legrosszabb recessziójában" —, előbb a The Motley Foolnál, majd a The Wall Street Journalnél; jelenleg a Collaborative Fund partnere. Két Gerald Loeb-díj és a Sidney-díj birtokosa. A the-psychology-of-money (2020) egy 2018-as, egymillió embert elérő riportjából nőtt könyvvé.

Az önmeghatározása fontos a wiki szempontjából: "Finance is overwhelmingly taught as a math-based field… It's not that any of these things are bad or wrong. It's that knowing what to do tells you nothing about what happens in your head when you try to do it." (ch. 2) A tézise az, hogy a pénzügyi eredményt nem a tudás, hanem a viselkedés magyarázza — "a soft skill, where how you behave is more important than what you know".

Mit ad a wikinek

• Egy második, független forrás a szerencse/kockázat kettősre. Amit annie-duke a pókerből és nassim-taleb a valószínűségszámításból vezet le, azt Housel életrajzi párokkal hozza (Bill Gates vs. Kent Evans, Livermore vs. Germansky, Buffett–Munger vs. Rick Guerin) → luck-vs-skill, resulting-and-outcome-bias.
• A "tapasztalati kohorsz" tézise: a pénzügyi (és így a fogyasztói) döntéseket nem a preferencia, hanem a saját generációs élmény magyarázza → experience-cohort-effect.
• Az "elég" (enough) és a mozgó célpont — ugyanaz a kielégíthetetlenség, amit will-storr a státuszjátékokból vezet le, más nyelven → enough-and-the-moving-goalpost.
• A mozgástér (room for error) mint a legfontosabb változó — nassim-taleb robusztusságának operatív, hétköznapi formája → room-for-error.
• A pesszimizmus prémiuma: a rossz hír intellektuálisan meggyőzőbben hangzik, mint a jó → pessimism-premium.
• "Define the game you're playing": a piaci ár/viselkedés mást jelent más időhorizonton, és a bajt a más játékot játszók másolása okozza → playing-different-games.

Módszertani profil — fontos

Housel nulla saját kutatást végzett. A könyv 20 esszé, anekdotákkal és aforizmákkal; a példák jellemzően túlélő mintából valók (Buffett, Gates, Berggruen, Ronald Read), és a szerző maga is kimondja, hogy történeteket mesél. Ugyanakkor több tétele mérhető és mért (a megtakarítási ráta hatása, a hozameloszlás farokjellege, a piac hosszú távú hozama, a Malmendier–Nagel-tanulmány). A wiki ezt a kettőt élesen szétválasztja → lásd a the-psychology-of-money kritikai szakaszát. Marketinges adat egyáltalán nincs benne: minden marketinges alkalmazás a wiki fordítása, tehát hipotézis, nem bizonyíték.

Kapcsolódó

• the-psychology-of-money — a könyvoldal
• nassim-taleb, annie-duke, daniel-kahneman, will-storr — a legközelebbi rokon szerzők
• barry-schwartz — az elvárás-diszkontálásban ugyanaz a tanács, más alapon