Az alapító paradoxona

Definíció. Thiel (zero-to-one, 14. fejezet) megfigyelése: míg a legtöbb emberi tulajdonság haranggörbét követ, az alapítóké fordított haranggörbét — nem egyszerűen "szélsőségesek", hanem egyszerre mindkét szélsőségen vannak. A startup-vezér lehet készpénzszegény és papíron milliomos; váltogathatja a mogorva bunkóságot és a vonzó karizmát; szinte minden sikeres vállalkozó egyszerre bennfentes és kívülálló; és amikor sikerül, egyszerre kap hírnevet és hírhedtséget.

A paradoxon önerősítő hurokban keletkezik: szokatlan ember → stratégiai túlzás (saját magáról) → a média és a közönség további túlzása → még szokatlanabb viselkedés.

A mechanizmus: Girard bűnbakja

A fejezet nem üzleti, hanem antropológiai. Thiel Stanfordon René Girard tanítványa volt, és a mimetikus elmélet két darabja tartja az egész könyvet:

1. A verseny mint utánzott vágy (4. fejezet). "According to Marx, people fight because they are different… To Shakespeare, all combatants look more or less alike." Üzletben Shakespeare a jobb kalauz: a Montague-k (Microsoft) és a Capuletek (Google) nem azért harcoltak, mert különböztek, hanem mert egyformák lettek — Windows vs. Chrome OS, Bing vs. Google Search, Office vs. Docs, Surface vs. Nexus —, és amíg harcoltak, az Apple megelőzte mindkettőt (2013. január: Apple 500 Mrd $ vs. Google + Microsoft 467 Mrd $). Ez a wiki mirror-neurons-and-imitation és three-groups-we-imitate anyagának versenystratégiai olvasata: nem a vevő utánoz, hanem a cég a versenytársat → creative-monopoly.
2. Az alapító mint bűnbak. A bűnbak Girardnál ugyanolyan ellentmondásos alak, mint az alapító: egyszerre gyenge (nem tudja megakadályozni a saját feláldozását) és a közösség leghatalmasabb tagja (ő az, aki a konfliktust feloldja azzal, hogy magára veszi). Az azték áldozatot istenként öltöztették és ünnepeltették, mielőtt kivágták a szívét. "Every king was a living god, and every god a murdered king."

Az esetsor: a felemelkedés és a lezuhanás ugyanaz a mechanizmus

Thiel példái szándékosan vegyesek — zenész, vállalkozó, mitológiai alak —, mert a tézise szerint ugyanaz a szerkezet:

• Richard Branson: természetes vállalkozó (16 évesen első üzlet, 22 évesen Virgin Records) — de az oroszlánsörény frizura nem az; és ahogy a szélsőségeit ápolja, a sajtó trónra ülteti: "The Virgin King", "The Undisputed King of PR", "The King of Branding", és amikor a Virgin Atlantic Branson-arcú jégkockákat szolgált fel, "The Ice King". Eldönthetetlen, hogy normális üzletember-e, akit a sajtó emelt fel, vagy született márkázási zseni, aki pont a sajtót kezeli jól. → celebrity-and-self-branding
• Sean Parker: 16 évesen FBI-letartóztatás; 19 évesen Napster (10 millió felhasználó az első évben, 20 hónap múlva bírósági bezárás); Facebook alapító elnök, majd távozás vádak közepette — "ez csak növelte a hírnevét"; a The Social Network után "Amerika egyik legmenőbb embere".
• Lady Gaga mint a "személyes márkát alapító" szélsőség: "born this way" — miközben senki nem születik zombiszarvakkal, tehát öngyártott mítosz; de ki tenne ilyet magával, ha nem egy eleve szokatlan ember? "Talán tényleg úgy született."
• A lezuhanás fele: Elvis, Michael Jackson, Britney Spears, a "27-es klub"; Howard Hughes (11 évesen Houston első rádióadója, 12 évesen a város első motorkerékpárja, 30 évesen kilenc sikeres film, repülési világrekordok — majd a harmadik repülőgép-baleset után harminc év magány és kényszerbetegség); Bill Gates (2000-ben 90%-os Windows-részesedés, majd antitrösztper, és a per miatt a cég elveszítette az alapítója teljes figyelmét).
• A visszatérés: Jobs 1985-ös kirúgása és 1997-es visszatérése. A "kifogástalan hitelesítésű" vezetők majdnem csődbe vitték a céget; Michael Dell 1997-ben azt mondta, bezárná és visszaadná a pénzt a részvényeseknek. Jobs alatt: iPod (2001), iPhone (2007), iPad (2010), és 2012-re a világ legértékesebb cége.

Amit üzleti tanácsként ad — és a wiki fenntartása

"The lesson for business is that we need founders… we should be more tolerant of founders who seem strange or extreme." "The lesson for founders is that individual prominence and adulation can never be enjoyed except on the condition that it may be exchanged for individual notoriety and demonization at any moment — so be careful."

Thiel a fejezet végén maga korlátozza a tézist, és ez a legjobb része: az alapító nem azért fontos, mert egyedül az ő munkája ér valamit, hanem mert a jó alapító mindenki másból kihozza a legjobbat. Az Ayn Rand-i "prime mover" szerinte hamis: "her villains were real, but her heroes were fake. There is no Galt's Gulch." A legnagyobb veszély az alapítóra, hogy elhiszi a saját mítoszát; a cégre viszont az, hogy elveszít minden mítoszt, és a kiábrándultságot bölcsességnek nézi.

A wiki fenntartása. A fejezet nulla adatot tartalmaz: a "fordított normális eloszlás" ábra illusztráció, nem mérés, és a példák kizárólag híres túlélők — a szokatlan, extrém, önmitologizáló bukott alapítók (akikből nagyságrendekkel több van) nem szerepelnek (silent-evidence). A tanács ("legyünk toleránsabbak a furcsa alapítókkal") normatív és nem tesztelt, és pontosan az a szerkezet, ami a fenntartásokkal olvasandó, mert a szerző maga alapító és alapítókba fektető.

Miért kerül ez egy marketingwikibe

Három ponton kapcsolódik:

1. Az alapító mint distinctive asset — és mint kockázat. A vezető arca a wiki fogalmaival megkülönböztető eszköz: felismerhető, márkatulajdonú, következetes (distinctiveness-vs-differentiation). De Thiel figyelmeztetése épp az eszköz sajátossága: kétirányú, és a csere bármikor bekövetkezhet. Ugyanazt mondja, amit a wiki a punitive-vs-protective-brands és a context-collapse oldalon: az emberi arcra épített márkaeszköz nem visszavonható.
2. A státuszjáték nyelvén ez a presztízs-játék csúcsa és a domináns játék kockázata. Storr (the-status-game, status-as-motivation, humiliation) mechanizmusa pontosan ez: a közösség státuszt ad, és a státuszt ugyanaz a közösség vonja vissza megalázással; a "27-es klub" és a bukott sztárok listája a status-goldrush utóélete.
3. Campbell keretében az alapító-narratíva monomítosz (the-hero-with-a-thousand-faces, monomyth, customer-as-hero): elhívás, próba, visszatérés az elixírrel (Jobs kirúgása és visszatérése tankönyvi). A wiki állása ezzel kapcsolatban változatlan: a monomítosz jó szerkezet a történet elmondásához, de magyarázatnak narratív tévedés (narrative-fallacy) — és Thiel fejezete a wiki legtisztább példája arra, amikor egy üzleti könyv az archetípust ok-okozatnak veszi.

Feszültségek

• Horowitz (the-hard-thing-about-hard-things, wartime-and-peacetime-ceo). Horowitz is az alapító-CEO mellett érvel, de szervezeti indokkal (a háborús üzemmód egy döntéshozót kíván), nem mitológiaival; és ő a megtanulható részt hangsúlyozza (menedzsment, elbocsátás, értékelés), Thiel a nem megtanulhatót. A kettő nem cáfolja egymást, de nem is független megerősítés: Thiel és Horowitz ugyanannak a szilícium-völgyi kockázatitőke-körnek a tagjai → silent-evidence.
• A homogenitás-tanács. Thiel a 10. fejezetben azt javasolja, hogy a korai csapat legyen személyesen a lehető leghasonlóbb ("everyone at your company should be different in the same way"), Max Levchinre hivatkozva. Ez a wiki más forrásaival ütközik: a csoportgondolkodás és az egyforma nézőpontok kockázata Duke (truthseeking-pod) és Haidt (moral-matrix) anyagában kifejezetten a rossz döntések forrása. Thiel nem tárgyalja a kompromisszumot; a "kultúra = szekta mínusz tévedés" megkülönböztetése pedig utólagos (a szekta fanatikusan téved, a startup fanatikusan igaza van — de ezt csak a kimenetből tudod meg) → resulting-and-outcome-bias.
• Wu (the-attention-merchants, celebrity-and-self-branding). Wu ugyanezt a jelenséget iparági oldalról írja le: a hírnév "melegház, amelyben hónapok alatt gyártható", és a figyelemkereskedő ugyanúgy építi fel és ejti el a sztárt. Thiel a jelenség pszichológiáját adja, Wu a gazdaságtanát — a kettő együtt teljesebb, mint külön.

Kapcsolódó

celebrity-and-self-branding · status-as-motivation · humiliation · status-goldrush · monomyth · narrative-fallacy · silent-evidence · wartime-and-peacetime-ceo · people-products-profits · mirror-neurons-and-imitation · three-groups-we-imitate · creative-monopoly · definite-vs-indefinite-optimism · peter-thiel · will-storr · ben-horowitz · zero-to-one · the-status-game