---
title: Daniel Kahneman
type: person
aliases: [Kahneman]
tags: [person]
sources: [thinking-fast-and-slow, the-undoing-project, alchemy, building-a-storybrand, monetizing-innovation, atomic-habits, contagious, drive, decoded, hooked, influence, never-split-the-difference, misbehaving, the-black-swan]
updated: 2026-09-14
status: solid
---

# Daniel Kahneman

Pszichológus, közgazdasági Nobel-díjas (2002), a viselkedési közgazdaságtan egyik atyja Amos Tverskyvel. Az Alchemy a [[focusing-illusion]] fogalmát és a torzításokkal kapcsolatos pesszimizmusát idézi ("a torzítások túl mélyen ülnek, de mások viselkedését jobban megérthetjük"). Saját könyve beolvasva: [[thinking-fast-and-slow]] (2026-09-14); Michael Lewis [[the-undoing-project]] című könyve is róla szól.

## Saját szavaival (Thinking, Fast and Slow, beolvasva 2026-09-14)

**A könyv célja explicit és szerény: szótárat adni.** Nem döntési technikát, hanem **diagnosztikai
címkéket**, mert a másik hibáját sokkal könnyebb felismerni, mint a sajátunkat, és mert az *előre
látott* kollégai értékelés erősebb önkritikai motívum, mint bármelyik jófeltétel. A könyv
címzettje ezért nem a döntéshozó, hanem **a kritikus és a pletykálkodó** — "a vízcsap melletti
beszélgetés". Innen a záró mondat is: jobb döntések születnek, ha a döntéshozók megbízhatnak
abban, hogy a kritikusaik **kifinomultak és tisztességesek**, és ha arra számítanak, hogy a
döntésüket **azon fogják megítélni, ahogyan meghozták, nem csak azon, mi lett belőle.**

**A három megkülönböztetés, amelyre a könyv épül:** [[system-1-and-system-2]] · Econ vs. Human
([[econs-vs-humans]]) · élmény-én vs. emlékező én ([[peak-end-rule]]).

**Mit ad a wikinek elsőkezűen:**

- **[[system-1-and-system-2]]** — a kanonikus kétrendszeres oldal, **beleértve Kahneman saját
  fenntartását**, hogy a "rendszerek" fikciók, nem agyi entitások.
- **[[prospect-theory]]** — az értékfüggvény, a referenciapont, a csökkenő érzékenység, a
  döntési súlyok táblázata és a négyes minta; a wiki [[loss-aversion]] és [[endowment-effect]]
  oldalainak hiányzó gerince.
- **[[planning-fallacy]]** és **[[reference-class-forecasting]]** — a belső/külső nézet, a
  tervezési tévedés, Flyvbjerg három lépése, a premortem, a versenytárs-elhanyagolás.
- **[[anchoring]]**, **[[availability-heuristic]]**, **[[representativeness-and-base-rates]]**,
  **[[regression-to-the-mean]]**, **[[single-vs-joint-evaluation]]**, **[[peak-end-rule]]**,
  **[[when-to-trust-intuition]]**.
- **A saját visszavonása** a priming-fejezetről (2017) → [[replication-crisis]].

**Kahneman önmagáról a torzításokkal szemben** (záró fejezet, és ez a legőszintébb mondat a
könyvben):

> "Ahogy tapasztalatból tudom, az 1. rendszer **nem könnyen nevelhető**. Néhány hatást leszámítva,
> amelyeket főleg az életkornak tulajdonítok, az intuitív gondolkodásom **ugyanolyan hajlamos** a
> túlzott magabiztosságra, a szélsőséges előrejelzésekre és a tervezési tévedésre, mint azelőtt,
> hogy tanulmányozni kezdtem volna ezeket. **Csak abban javultam, hogy felismerem azokat a
> helyzeteket, amelyekben valószínű a hiba** — és sokkal többet haladtam mások hibáinak
> felismerésében, mint a sajátjaiméban."

Ebből következik a könyv szervezeti záróüzenete, amit a wiki [[reference-class-forecasting]]
oldala operacionalizál: **a szervezet jobb a torzítások ellen, mint az egyén**, mert lassabban
gondolkodik és képes eljárásokat (checklist, referenciaosztály, premortem, független ítélet)
kikényszeríteni. *"Bármi mást is termel, egy szervezet olyan gyár, amely ítéleteket és
döntéseket gyárt."*

**Amit Kahneman NEM állít, és amit a wiki ezért nem használhat:** nem mondja, hogy az ember
irracionális. *"Gyakran összerezzenek, amikor az Amosszal közös munkámat azzal hitelesítik, hogy
bebizonyította az emberi döntések irracionalitását, miközben a kutatásunk csak azt mutatta meg,
hogy az embert nem írja le jól a racionális ágens modellje."* A "racionalitás" a közgazdasági
definícióban **belső konzisztenciát** jelent, nem józanságot — és ez a definíció "lehetetlenül
szigorú".

## Életrajz (The Undoing Project, Michael Lewis, beolvasva 2026-09-14)

Ez a szakasz azt adja hozzá, ami a saját könyvéből hiányzik: **honnan jött az ember, aki a
hibákat kutatta.** Forrás: [[the-undoing-project]] ([[michael-lewis]]), 2., 4., 5., 9., 11., 12.
fejezet és Coda. Módszertani fenntartás: ez **életrajz, nem tudományos forrás** — és jórészt
Kahneman saját emlékezetén nyugszik, aki maga mondja, hogy nem bízik benne.

**1934, Tel Aviv-i születés, párizsi gyerekkor, bujkálás.** Litván rabbik leszármazottja; apja a
L'Oréal vegyésze. 1941 novemberében az apját a drancy-i gyűjtőtáborba viszik; hat hét után
Eugène Schueller — a L'Oréal alapítója, akiről később kiderül, hogy a francia zsidók felkutatását
segítő szervezet egyik architektusa volt — szabadíttatja ki azzal, hogy a vegyésze
"nélkülözhetetlen a hadiiparnak". A család délre menekül hamis papírokkal, végül egy **tyúkólban**
lakik Limoges mellett. Danny iskolába jár, nem barátkozik, **megfigyel**. Az apja **1944. április
27-én** hal meg kezeletlen cukorbetegségben, hat héttel a normandiai partraszállás előtt.
*"Nagyon dühös voltam, amiért meghalt. Jó ember volt. De nem volt erős."*

**A kulcsemlék, amit ő maga tett a Nobel-önéletrajzába.** Kijárási tilalom után az utcán egy
fekete SS-egyenruhás katona magához inti, **felemeli és megöleli**, közben németül, nagy
érzelemmel beszél, megmutatja egy kisfiú fényképét a tárcájából, és pénzt ad neki. Danny a
pulóvere **belsejére fordított sárga csillaggal** áll ott. *"Hazamentem, minden eddiginél
biztosabban abban, hogy anyámnak igaza van: az emberek végtelenül bonyolultak és érdekesek."*
A jelenet az egész későbbi életmű kicsinyített modellje: **a kategória (zsidó gyerek) és az
észlelés (kisfiú, mint az enyém) szétválik** → [[representativeness-and-base-rates]].

**Amit a wiki ebből elvisz.** Kahneman **nem trauma-narratívát** csinál ebből — kifejezetten
tagadja, hogy a gyerekkora befolyásolta volna a világképét (*"Egyáltalán nem vagyok biztos benne,
hogy ez igaz"*), és a legrégebbi barátai **az újságból tudták meg**, hogy holokauszttúlélő.
De egy dolgot érdemes tudni: **az elveszett barátság, amire évtizedekig emlékezett** — két magas,
jóképű orosz arisztokrata fiú a felszabadulás utáni párizsi iskolából — **nem létezett**. Amikor
felnőttként megkereste őket, visszaírtak, hogy emlékeznek rá, és küldtek egy közös fényképet.
**Danny nem volt rajta.** Az ember, aki a rekonstruált emlékezet kutatója lett, **a saját
emlékezetén kapta rajta magát** → [[narrative-fallacy]], [[peak-end-rule]].

**Az izraeli hadsereg, 1954-55 — a wiki legkonkrétabb esete a szakértői ítéletről.** Húszévesen,
egy kétéves program diplomájával ő lesz az IDF egyetlen pszichológusa (a főnöke vegyész volt).
Két dolgot csinál:

- **A falfeladat.** A tisztjelöltek rönkkel másznak át egy falon; az értékelők teljes
  magabiztossággal rangsorolnak, az előrejelző erő **elhanyagolható**, és ennek tudása **nulla
  hatással** van a magabiztosságukra. Innen a fogalom, amit ő talált ki: **az érvényesség
  illúziója.** Az analógiája a Müller-Lyer illúzió: a vonalzó sem szünteti meg a látványt.
- **A "Kahneman-pontszám".** Hat, egymástól lehetőleg független tulajdonság; tényszerű, múltbeli
  viselkedésre kérdező kérdések; 1-5 skála; **egyszerre egy dimenzió** (ez a halo-hatás elleni
  védelem — Thorndike 1915-ös eredménye alapján, aki amerikai tiszteknél mutatta ki, hogy a
  "fizikum" értékelése átszínezi az "intelligenciáét"); a végén összeadás. *"Az interjúztatók
  utálták. Lázadás volt a kezemben. Egyikük azt mondta: 'Robotokat csinálsz belőlünk.'"*
  A rendszer **a mai napig fut**, kisebb módosításokkal ("masculine pride" → "pride"); 1983-ban a
  Pentagon öt órán át faggatta róla Reuven Galt, az IDF volt fővezető pszichológusát.
  → [[when-to-trust-intuition]]

Amit a hadsereg **kérdezett** (melyik személyiség melyik fegyvernemhez illik), arra a válasz
**nem létezett**: a fegyvernemi sztereotípiák hamisak voltak. Amit Kahneman **megválaszolt**
(hogyan akadályozzuk meg, hogy az interjúztató megérzése elrontsa az értékelést), az máig
érvényes. A saját szabálya, amit a diákjainak tanított: *"Amikor valaki mond valamit, ne azt
kérdezd, igaz-e. Azt kérdezd, minek lehet igaz."*

**A módszertani hitvallás, ami az egész életművet magyarázza.** A jeruzsálemi látáslaborban
alakult ki: *"Hogyan érted meg az emlékezetet? Nem az emlékezetet tanulmányozod. A felejtést."*
A hiba nemcsak tanulságos, hanem **a kulcs, ami a mechanizmust nyitja**. Ezért lett a kutatási
program a hibák katalógusa — és ezért félreértés úgy olvasni, hogy "az ember irracionális"
→ [[system-1-and-system-2]].

**A temperamentum.** A tanítványai egybehangzó képe: szélsőségesen ingadozó hangulat; a kritikára
aránytalan érzékenység (egy rossz hallgatói értékelés után napokra összeomlott: *"Még mindig
ugyanaz az ember vagyok, ugye?"*); napi két doboz cigaretta; káosz az íróasztalon (a titkárnője
**madzaggal kötötte a székéhez az ollót**, hogy ne kelljen örökké keresni). És a gyors feladás:
*"Mindig úgy éreztem, az ötletek tucatjával kaphatók. Ha valamelyik nem jön be, ne harcolj érte
túl sokat, keress másikat."* Lewis tétele — és a wiki szempontjából ez a lényeg — az, hogy **ez a
hangulati ingadozás nem gyengeség volt, hanem az ötletgyár kenőanyaga**: a lefelé menetben nem
lepte meg a kudarc, a felfelé menetben elfelejtette a lehetőségét.

**Eugene, Oregon, 1971-72 — a közös munka csúcsa.** Danny reggel érkezett és feldolgozta az előző
napi adatokat (*"rossz jel a kutatói karrieredre"*, ha egy napnál tovább vársz az adatokkal);
Amos délben jött; utána egész nap beszélgettek. Napi egy-két bekezdés, két jegyzettömbbel, egymás
mellett ülve. *"Megosztottunk egy elmét."* A kérdéseiket a **saját hibáikból** merítették:
*"Azt gondoltuk, hogy azok a hibák, amiket mi magunk nem követünk el, nem érdekesek."*

**A döntéselemzés kudarca (1974-75) — amiért a wiki [[value-communication]] oldala létezik.**
Zvi Lanirral számszerű valószínűségeket adtak az izraeli Külügyminisztériumnak Kissinger
békeközvetítésének kimeneteiről ("The National Gamble"). A szakértői becslések **feltűnően
egyetértettek**: a közvetítés kudarca kb. **10 százalékponttal** emeli egy szíriai háború esélyét.
A minisztérium főigazgatója ránézett: *"10 százalék? Az kis különbség."* Kahneman következtetése:
*"Ez volt a pillanat, amikor feladtam a döntéselemzést. Soha senki nem hozott döntést egy szám
miatt. Történet kell nekik."* → [[narrative-fallacy]], [[reference-class-forecasting]],
[[stories-as-trojan-horses]]

**Az undoing-projekt (1978-79, Vancouver) — az egyetlen fogalom, ami tisztán az övé.** A saját
válása, az Izraelből való elszakadás és az unokaöccse, Ilan halála után írta le a képzelet
szabályait. *"A counterfactualok végig velem voltak. Folyamatosan összehasonlítottam az életemet
azzal, ami lehetett volna."* → [[counterfactual-thinking]]

**A szakítás Tverskyvel.** A részleteket lásd az [[amos-tversky]] oldalon; az itt rögzítendő lényeg
az, hogy Kahneman a konfliktust **nem tudományos, hanem elismerési** konfliktusnak írta le:
*"Nagyon az árnyékában vagyok, olyan módon, ami nem tükrözi az interakciónkat. Ez feszültséget
okoz. Van benne irigység! Egyszerűen zavaró. Utálom az irigység érzését."* (Miles Shore interjúja,
1983.) Amit akart, az nem díj volt: *"Tőle akartam valamit, nem a világtól."*

**A Nobel, 2002.** A 2001-es stockholmi "meghallgatáson" — ahol rajta kívül minden előadó
közgazdász volt — **nem a közös munkáról beszélt, hanem a boldogságról**: az anticipált, az átélt
és az emlékezett boldogság különbségéről, a kolonoszkópia-kísérlettel. *"A közös munkáért hívtak
meg, de meg kellett mutatnom, hogy magamban is elég jó vagyok. A kérdés nem az volt, hogy a munka
méltó-e. A kérdés az volt, hogy én méltó vagyok-e."* → [[peak-end-rule]]

**Egy szabály a fantáziájáról, ami marketingesként is elgondolkodtató.** Gyerekkorától élénk
fantáziaéletet élt, de szabályt hozott magának: **soha nem fantáziál olyasmiről, ami
megtörténhet.** Mert ha megtette, elveszítette a hajtóerőt, hogy megvalósítsa: *"olyan volt,
mintha már meg is kaptad volna — és ha már megkaptad, minek dolgoznál érte?"* Ezért a Nobel-díjat
sem képzelte el előre. → [[goal-value]], [[implementation-intentions-and-habit-stacking]]

Miller ([[building-a-storybrand]]) a kilátáselméletet (1979) idézi: a veszteség 2-3× erősebb motiváció, mint a nyereség → [[loss-aversion]].

Lindstrom ([[buyology]]) a Tverskyvel közös "hot hand"-cáfolatot idézi (Celtics szabaddobások) → [[brand-rituals]].

Sharp ([[how-brands-grow]]) a kilátáselméletet az áremelés nagyobb rugalmasságának magyarázatára idézi → [[price-promotions]].

Ramanujam–Tacke ([[monetizing-innovation]]) a viselkedési árazás eredetét Kahneman, Tversky és Thaler 1970-80-as évekbeli munkájára vezeti vissza → [[behavioral-pricing]].

Clear ([[atomic-habits]]) a függelékben a rendszer 1 / rendszer 2 felosztást használja: "előbb érzünk, aztán gondolkodunk"; a szokás a rendszer 1-é, a flow a kettő határán (saját, nem bizonyított elmélete); és Kahneman "hot hand"-cáfolatát Lindstrom mellett ő is idézi → [[wanting-vs-liking]], [[variable-rewards]].

Berger ([[contagious]], 5. fejezet) a 2002-es stockholmi Nobel-előadással nyitja a "jó ajánlat pszichológiáját": a kilátáselmélet referenciapontja (350 → 250 dollár veri a 255 → 240-et) és csökkenő érzékenysége (tíz dollár az óra-rádiónál számít, a tévénél nem) magyarázza, mikor tűnik egy engedmény továbbadásra érdemesnek → [[practical-value]].

Pink ([[drive]], 1. fejezet) a 2002-es Nobel-díjjal és az ultimátumjátékkal (a 2 dollár alatti ajánlatot a többség elutasítja, világszerte replikálva) érvel amellett, hogy a "Motivation 2.0" gazdasági-robot feltevése elavult: "ha kiszámíthatóan irracionálisak vagyunk, miért ne lehetnénk kiszámíthatóan transzcendensek is?"; Bruno Frey *Homo Oeconomicus Maturus*-a a belső motivációt viszi a közgazdaságtanba → [[intrinsic-vs-extrinsic-motivation]].
Barden ([[decoded]]) az egész könyvet Kahneman Nobel-előadására (2002, "Maps of bounded rationality") és a két rendszerre építi: az 1-es rendszer nála **autopilot**, a 2-es **pilóta**; az ütő-és-labda feladat (1,10 dollár; a labda "10 cent", valójában 5) a két rendszer konfliktusának példája, a szürke négyzetek keretezési illúziója pedig "talán az agy legalapvetőbb elve": a márka a háttér, a termék a figura → [[autopilot-and-pilot]], [[brands-as-frames]]. Barden a "torzítás" nyelv helyett a "tervezhető bemenet" nyelvét használja; a *Thinking, Fast and Slow*-t (2011) ajánlott olvasmányként adja.

Eyal ([[hooked]], 5. rész) Kahnemant a heurisztikák kapcsán idézi ("a viselkedés-gazdaságtan kivételeket talált a racionális modell alól; még az sem abszolút, hogy olcsóbbat többet vesznek"), és négy heurisztikát fordít termékre: szűkösség (Worchel sütijei, Amazon "csak 14 maradt"), keret (Joshua Bell a metróban, Plassmann bora), horgony (a "leárazott" drágább pólócsomag), kapott haladás (Nunes–Drèze +82%) → [[action-and-fogg-behavior-model]].

Voss ([[never-split-the-difference]], 1., 6. fej.) a *Getting to Yes* racionális iskolájával szemben Kahneman–Tverskyt teszi a tárgyalás alapjává ("feeling is a form of thinking"; "[I]t is self-evident that people are neither fully rational nor completely selfish, and that their tastes are anything but stable"), a rendszer 1/2-t úgy olvassa, hogy a kérdés formája a rendszer 1-et, azon át a rendszer 2 racionalizálását irányítja, és a kilátáselméletből taktikákat épít (bizonyossági hatás, veszteségkerülés, horgony-igazítás, endowment: a bögre 3,50 vs. 5-7 $) → [[bending-reality]], [[ackerman-bargaining]]. Pontatlanságai: Tverskyt közgazdásznak és a párost chicagóinak mondja, a "framing effect" példája (90 → 100% vs. 45 → 55%) a bizonyossági hatás, a "150+ torzítás" népszerűsítő szám; az ultimátumjáték nála is a racionális aktor cáfolata (mint Pinknél).

Taleb ([[the-black-swan]]) Kahnemannak tartozik a legtöbbel az élő szerzők közül ("more debt than toward anyone else on this planet"), és a 2. kiadás Postscript-esszéit is Kahneman kérésére írta. Használatai: a **rendszer 1 / rendszer 2** felosztás a narratív tévedés magyarázatára ("a hibák zöme abból jön, hogy a rendszer 1-et használjuk, miközben azt hisszük, a 2-est"; [[narrative-fallacy]]); a **horgonyzás** mint a tervezési hiba mechanizmusa (a szerencsekerék véletlen száma befolyásolja az afrikai ENSZ-tagállamok számára adott becslést; az Excel-cella mint horgony, [[forecasting-limits]]); a kaliforniai földrengés-példa, ahol a *szűkebb, okkal ellátott* forgatókönyvet valószínűbbnek ítélik ([[narrative-fallacy]]); az **affektív előrejelzés** hibája (Gilberttel együtt: az autóvásárlás öröméről tett jóslat, amit már egyszer elhibáztunk); és a kilátáselmélet mint a sztoikus veszteségkerülés magyarázata a záró esszében. Taleb közös kísérleteket futtatott **Dan Goldsteinnel** az Extremistan/Mediocristan intuíciókról: az emberek jól becsülik a feltételes várakozást Mediocristan-változóknál (magasság, súly, életkor), és **rosszul** Extremistan-változóknál (cégméret, tőzsdehozam) — egy kísérletben harmincháromszorosan alábecsülték a ritka esemény *hatását*. → [[epistemic-arrogance]], [[extremistan-vs-mediocristan]]

_Az oldal a saját könyve ([[thinking-fast-and-slow]]) beolvasásával lett solid (2026-09-14). Az alábbi bekezdések a másodkézből származó hivatkozásokat gyűjtik._

Cialdini ([[influence]], 6., 8. fejezet) a kilátáselméletet a *szűkösség* magjává teszi ("jobban hajt, amit elveszíthetünk": iPhone-sor, "megvan az egyezség"), a fókusz-illúziót az *egység* erősítőjévé (9/11 30 → 65 → 30%; bútorbolt landing page), és a rendszer 1/2 megkülönböztetést az üzenet-illesztés szabályává ("I feel" vs. "I think"; zene csak érzelmi terméknél). → [[scarcity]], [[unity]], [[click-whirr-automaticity]]
## Thaler (Misbehaving)

Thaler ([[misbehaving]]) személyes története Kahnemanról: a "heuristics and biases" (1974) harminc perc alatt "megváltoztatta az életét" (a hibák szisztematikusak, nem átlagolódnak ki); a "Value Theory" → "Prospect Theory" névváltás ("teljesen jelentés nélküli szó, ami jelentést kap, ha az elmélet fontos lesz"); Stanford 1977-78: séták a dombokon, a hipotetikus kérdések védelme (a kabát/számológép változat a Lista órarádió–tévé példájából), a cikk minden mondatának héber–angol megvitatása; Vancouver 1984-85: a méltányossági felmérések Knetsch-csel (hólapát, ultimátumjáték — Güth három évvel korábban: "Danny lesújtott, hogy a mostani ötlete az utolsó", ugyanaz az ember 77 évesen világsikert ír); a bögre-kísérlet ("instant endowment effect"); a Russell Sage-év (1991-92): inside vs. outside view (a tanterv-projekt szakértője: "hét év alatt egy sem, 40% soha"; saját könyve "hat hónap" → négy év), "bold forecasts, timid choices" (Lovallo), "theory-induced blindness"; az egyetlen közös cikk Tverskyvel és Thalerrel (1997, myopic loss aversion). Thaler megjegyzései: a kétrendszeres modell (*Thinking, Fast and Slow*) Kahneman *utólagos* átfogalmazása az eredeti kutatásnak; a 2002-es Nobel Vernon Smith-szel: "Smith azt mutatta meg, milyen jól működik az elmélet, Kahneman az ellenkezőjét"; és a bók: "Thaler legjobb tulajdonsága, hogy lusta" → [[econs-vs-humans]], [[loss-aversion]], [[fairness-and-pricing]], [[endowment-effect]], [[narrow-framing]], [[amos-tversky]].