---
title: Barry Schwartz
type: person
aliases: [Barry Schwartz, Schwartz, Swarthmore, The Paradox of Choice, The Costs of Living, The Battle for Human Nature, Maximization Scale]
tags: [psychology, behavioural-economics, decision-making, author]
sources: [the-paradox-of-choice]
updated: 2026-09-14
status: draft
---

# Barry Schwartz

**Ki.** Amerikai pszichológus, a Swarthmore College szociálelmélet-professzora (Dorwin Cartwright
Professor of Social Theory and Social Action). A wikiben egyetlen könyvvel szerepel:
[[the-paradox-of-choice]] (2004), amelyből a legismertebb TED-előadások egyike lett.

**Miért van itt.** Ő az, aki a **lekvár-kísérletet** ([[choice-overload]], Iyengar–Lepper 2000)
a marketing köznyelvébe vitte, és ő adta a wiki [[satisficing]] oldalának a **maximalizáló /
kielégítő** fogalompárját mérőeszközzel együtt (Maximization Scale, 13 tétel).

## Amit a wikinek adott

| Tétel | Oldal |
|---|---|
| Választási túlterhelés: a lekvárpult, a bonbon- és az esszétéma-kísérlet, a "kis döntések zsarnoksága" | [[choice-overload]] |
| **Maximalizáló vs. kielégítő** üzemmód, Maximization Scale és Regret Scale; a maximalizáló jobb *objektív* és rosszabb *szubjektív* kimenetet ér el | [[satisficing]] |
| A megbánás hét mechanizmusa (mulasztási torzítás és megfordulása, "majdnem", felelősség, tehetetlenségi inercia) | [[counterfactual-thinking]] |
| Hedonikus adaptáció, hedonikus és elégedettségi mókuskerék, emelkedő elvárások | [[hedonic-adaptation]] |
| Másodrendű döntések (szabály, vélelem, sztenderd, rutin) mint a döntési teher csökkentése | [[defaults-and-status-quo]], [[choice-architecture]] |
| Pozicionális javak (Hirsch) és a "válaszd a megfelelő tavat" (Frank) mint a maximalizálás kényszerítő oka | [[status-as-motivation]] |
| Chooser vs. picker | [[choice-overload]] |

## Álláspontja és stílusa

Schwartz **piackritikus szociálpszichológus**, nem viselkedés-közgazdász. Az előző könyve címe
maga a program: *The Costs of Living: How Market Freedom Erodes the Best Things in Life* (1994).
Saját megfogalmazásában: *"The market has its place, but that place isn't every place."* A
*Paradox of Choice* ennek a tézisnek a pszichológiai alátámasztása — és ezt **fontos tudni,
amikor a bizonyítékait mérlegeljük**: a könyv nem a bizonyítékból jutott a következtetésre,
hanem a következtetéshez keresett bizonyítékot.

**Érvelésmódja:** anekdota (Gap-farmer, párizsi éttermek, videótéka) → egy vagy két hivatkozott
kísérlet → általánosítás az egész kultúrára. Minden fejezet ugyanezzel a szerkezettel dolgozik.
A könyv utolsó harmada (depresszió, öngyilkossági ráták, Amish-közösség, testkép) már nem
kísérleti pszichológia, hanem kultúrkritika.

**A becsületére írandó:** ahol korrelációt mér, azt **kiírja** ("being a maximizer is correlated
with being unhappy… correlation does not necessarily indicate cause and effect"), és a
depresszió-láncot "admittedly speculative"-nek nevezi. Utána viszont mégis okságot állít
("I believe that being a maximizer does play a causal role"). A wiki a kiírt fenntartást tartja
meg, a rákövetkező mondatot nem.

## A wiki fenntartásai

1. **A központi kísérleti bizonyíték meggyengült.** A lekvár-kísérlet átlaghatása két
   metaanalízisben (Scheibehenne 2010; Chernev–Böckenholt–Goodman 2015) gyakorlatilag nulla; a
   hatás **moderátorfüggő**. Schwartz 2004-ben ezt nem tudhatta. → [[choice-overload]],
   [[replication-crisis]]
2. **2004-es, replikációs válság előtti anyag.** A könyv szinte minden kísérlete egyszeri, kis
   mintás szociálpszichológiai vizsgálat. A kivételek — a nagy mintás 401(k)-adat, a
   Kahneman–Tversky-mag (keretezés, kilátáselmélet, birtoklási hatás, elsüllyedt költség) és a
   Redelmeier-féle kolonoszkópia-mérés — sokkal jobban állnak, mint a többi.
3. **A minta amerikai, felső-középosztálybeli.** Schwartz maga mondja: a túlterhelés a
   diszkrecionális jövedelemmel rendelkezők problémája.
4. **Normatív tanácsok mérés nélkül.** A 11. fejezet tizenegy javaslata (satisficelj többet,
   legyenek visszafordíthatatlanok a döntéseid, gyakorolj hálát, csökkentsd a társas
   összehasonlítást) **nincs beavatkozásként tesztelve**; egy részüket egy-egy kísérlet
   motiválja, nem több.

## Kapcsolatok

**Kutatótársak:** [[sheena-iyengar]] (a lekvár-kísérlet, a 401(k)-vizsgálat és a végzősök
állásbörzés vizsgálata), Mark Lepper, Rachael Elwork, Andrew Ward, John Monterosso.

**Akikre épít:** [[daniel-kahneman]] és [[amos-tversky]] (keretezés, kilátáselmélet, csúcs-vég,
elérhetőségi heurisztika, elsüllyedt költség), [[herbert-simon]] (satisficing),
[[richard-thaler]] (elsüllyedt költség, mentális számlák), Martin Seligman (tanult tehetetlenség,
attribúciós stílus), Eldar Shafir és Donald Redelmeier (konfliktus és halasztás), Fred Hirsch
(pozicionális javak, "a kis döntések zsarnoksága"), Robert Frank (*Choosing the Right Pond*),
Amartya Sen (*Development as Freedom*), Isaiah Berlin (negatív/pozitív szabadság),
Tibor Scitovsky (*The Joyless Economy*), Robert Lane, David Myers, Robert Putnam
(*Bowling Alone*), Sonja Lyubomirsky, Atul Gawande, [[cass-sunstein]] (másodrendű döntések,
Ullmann-Margalittal).

**A wikin belül:** [[marty-neumeier]] és [[madhavan-ramanujam]] ugyanoda jut (kevesebb, tisztább
kínálat), de **kínálati** okból; [[byron-sharp]] a legerősebb ellenpont (a fizikai elérhetőség
szélessége); [[andrew-chen]] az a strukturális kivétel, ahol a nagy katalógus jó, mert van szűrő;
[[richard-shotton]] tőle veszi a maximalizáló/satisficer szakmai vakfoltot
([[curse-of-knowledge]]).

## Kapcsolódó

[[the-paradox-of-choice]] · [[choice-overload]] · [[satisficing]] · [[hedonic-adaptation]] ·
[[counterfactual-thinking]] · [[sheena-iyengar]] · [[herbert-simon]] · [[daniel-kahneman]] ·
[[replication-crisis]]