---
title: Szűk keretezés és a "dumb principal" probléma
type: concept
aliases: [narrow framing, szűk keretezés, myopic loss aversion, dumb principal, inside view, outside view, big peanuts, Samuelson bet, equity premium puzzle, target income]
tags: [behavioural-economics, decision-making, management, risk]
sources: [misbehaving, the-black-swan, thinking-fast-and-slow]
updated: 2026-09-14
status: solid
---

# Szűk keretezés (narrow framing) és a "dumb principal" probléma

**Definíció.** A [[mental-accounting]] általános kérdése: mikor kezeljük az eseményeket egyenként, és mikor portfólióként? Szűk keretezés az, amikor egy döntést elszigetelve értékelünk, pedig sok hasonló döntés sorozatának része — és a veszteségkerülés miatt egyenként elutasítjuk azt, amit együtt boldogan vállalnánk. Thaler két változatot ír le: Kahneman–Lovallo "bold forecasts, timid choices" (túl optimista előrejelzés belülről, túl félénk választás egyenként) és Benartzi–Thaler **myopic loss aversion** (minél gyakrabban nézed, annál több veszteséget látsz). (Misbehaving, 20.)

## Bizonyítékok

- **Inside vs. outside view:** a tanterv-projekt csapata 18-30 hónapot becsült; a szakértő tagja *kívülről* nézve bevallotta: hasonló projekt 7 év alatt sem készült el, 40% soha. Kahneman saját könyve: "6 hónap" → 4 év. A bázisráta a külső nézet; a belső nézet természetes és még a fogalom kitalálóját is elkapja. (20.)
- **23 vezető, 3 vállalja:** 50% eséllyel +2 millió, 50% eséllyel −1 millió (várható +500 ezer). A CEO mind a 23 projektet vállalná (várható 11,5 millió, <5% esély összesített veszteségre). A menedzser: siker → vállveregetés, 3 havi bónusz; kudarc → "jó eséllyel kirúgnak". "Nem 23 projektet kapsz, hanem hármat: vagy gyáva menedzsereket vettél fel, vagy — valószínűbb — az ösztönzőrendszered bünteti a kockázatot." (20.)
- **Gyógyszercég:** milliárdos K+F-ben tudják, hogy lottószelvényeket vesznek; a marketing-oldali *árazási kísérlet* a compliance javítására "túl kockázatos" — a menedzser büdzséjéhez képest, nem a céghez. A szűk keretezés a kísérletezést öli meg. (Lábjegyzet: SMS-emlékeztető 25% → 9% kihagyás.) (20.)
- **Samuelson és Brown:** Brown nem fogad el egy 200/−100 érmedobást ("a 100 veszteségét jobban érezném"), de százat igen; Samuelson bizonyítja: ha egyet nem, sokat sem szabad. Thaler–Benartzi: fordítva — az *egy* elutasítása a hiba (a 100 dobás várható értéke +5000, a veszteség esélye 1/2300; "egy jó ügyvéd elmebetegnek nyilváníttatná, aki visszautasítja"). (20.)
- **Myopic loss aversion és az equity premium:** Mehra–Prescott: 6% történelmi részvényprémium vs. max 0,35% elméleti. USC-dolgozók: éves hozam-eloszlást látva **40%**, 30 éves átlagot látva **90%** részvény (azonos adat). Berkeley (Thaler–Tversky–Kahneman–Schwartz 1997): évi 8× visszajelzés 41%, évi 1× 70% részvény. Izrael 2010: a nyugdíjalapok havi helyett éves hozamot mutatnak először → több részvény, kevesebb kereskedés. "Nézd ritkábban": ha évente értékelnek, a prémium épp indokolt. (20.)
- **NYC taxisok** (Camerer–Babcock–Loewenstein–Thaler): napi célbevétel → *jó* napokon kevesebbet dolgoznak (a kínálati görbe fordítva); a tapasztaltak tanulnak; havi keretezéssel azonos óraszámmal 5-10%-kal többet keresnének; a napi cél könnyen betartható önkontroll-szabály. (20.)
- **"Big peanuts":** Golden Balls: kis potnál (500 USD egy 20 ezres átlagú műsorban) szokatlanul magas a kooperáció — a kontextushoz képest "aprópénz"; Frank a 6000 eurós ajánlatot azért utasította el, mert 400 ezerről indult. Ugyanez a kormányzati "2% nem nagy ügy" hiba: milliárdos alapon a 2% valódi pénz. (30., 33.)

## Marketingtanulság: a "dumb principal"

- A principal–agent irodalom a *menedzsert* hibáztatja (önérdek); Thaler szerint gyakran a *főnök* rendbontása a baj: nem teremt olyan környezetet, ahol az *ex ante* jó döntést jutalmazzák, ha *ex post* bukik is. A hindsight bias miatt a főnök "mindig is tudta" — ezért kell a döntés indoklását előre leírni. (3., 20., 29.)
- **NFL:** a tulaj "win now"-ja miatt cserélnek felfelé; az extra pick "house money", azonnal elcserélik; a 4th Down Bot nulla hatással: az edző azt teszi, amit nem kérdőjeleznek meg (Keynes: "jobb konvencionálisan bukni"). Feltétel: a tulajdonos kimondja, hogy az okos, szokatlan kockázatért nem büntet, még ha bukik is. (29.)
- **A marketing-kísérlet mint portfólió:** egy A/B-teszt, egy árteszt, egy kampányvariáns egyenként "kockázatos" a brand manager büdzséjében, portfólióként nem; a kísérletezési keretet cégszinten kell aggregálni és a bukást előre "beárazni". A GM sosem értékelte a 2,9%-os promóciót; Greek Peak igen → [[transaction-utility]].
- **Riportolás:** amilyen gyakran a vevő/vezető látja az eredményt, annyira veszteségkerülő lesz; a havi jelentés szűk keret, az éves széles — a kampány- és a márkaépítés hatását ne heti dashboardon ítéld meg (Sharp: a reklám hosszú távú hatása lassú) → [[advertising-as-memory-refresh]].

## Kahneman kiegészítése (Thinking, Fast and Slow, 31-32. fej., beolvasva 2026-09-14)

**A demonstráció, amely megmutatja, hogy a szűk keret *dominált* opciót választat.** Nézd meg
mindkét döntést, aztán válassz:

> **(i)** A: biztos **+240 $** · B: 25% esély **+1 000 $**, 75% esély semmire
> **(ii)** C: biztos **−750 $** · D: 75% esély **−1 000 $**, 25% esély semmire

Az eredeti kísérletben **73%** választotta az **A+D** kombinációt, és csak **3%** a **B+C**-t.
De összeadva:

> A+D = 25% esély **+240 $**-ra és 75% esély **−760 $**-ra
> B+C = 25% esély **+250 $**-ra és 75% esély **−750 $**-ra

**A B+C minden szempontból jobb.** Amikor a két kombinációt közvetlenül egymás mellé teszik,
**100%** a B+C-t választja. Vagyis: minden nyereség-veszteség nyelven megfogalmazott egyszerű
választás **felbontható** úgy, hogy a többség a rosszabbat válassza. *"A logikai konzisztencia
ideálja reménytelen délibáb egy korlátos elme számára."*

**A Samuelson-fogadás számokkal.** Rabin és Thaler kiszámolta, mit ér száz darab 50/50
−100 $ / +200 $ fogadás összevonva: a várható hozam **+5 000 $**, a **bármennyi** veszteség
esélye **1:2 300**, az 1 000 dollárnál nagyobb veszteségé **1:62 000**. Aki ezt visszautasítja,
Kahneman szerint egy jó ügyvéd kezében elmebetegnek nyilvánítható. A mantra, amit ajánl:
**"you win a few, you lose a few"** — de három feltétellel, amiket a wiki kiír:

1. a fogadások **valóban függetlenek** (nem működik ugyanabba az iparágba tett több befektetésre);
2. a lehetséges veszteség **nem fenyegeti a teljes vagyont**;
3. **nem alkalmazható lottószelvényekre** (nagyon kis nyerési valószínűségű fogadásokra).

**A kockázati politika.** A szűk keretezésre hajlamos döntéshozó minden kockázatos választásnál
**újra konstruálja a preferenciáját**. Jobban jár, ha van **kockázati politikája**, amit
rutinszerűen alkalmaz: *"mindig a legmagasabb önrészt választom a biztosításnál"*, *"soha nem
veszünk kiterjesztett garanciát"*. **A kockázati politika tág keret** — ugyanaz a szerkezet, mint
a külső nézet a tervezésnél: a konkrét esetről a hasonló esetek halmazára tereli a figyelmet
→ [[reference-class-forecasting]], [[planning-fallacy]].

És Kahneman itt mondja ki a legfontosabb szervezeti tételt:

> **A külső nézet és a kockázati politika két ellentétes torzítás ellenszere: a tervezési tévedés
> eltúlzott optimizmusa és a veszteségkerülés eltúlzott óvatossága ellen. A két torzítás
> egymás ellen dolgozik** — az optimizmus megvédi a szervezetet a veszteségkerülés bénító
> hatásától, a veszteségkerülés pedig a túlzott optimizmus ostobaságaitól. **De nincs garancia,
> hogy kioltják egymást.** Aki mindkettőt meg tudja szüntetni, tegye meg.

**Thaler 25 divízióvezetője** (ugyanaz a szerkezet, mint Thaler 23 vezetője a *Misbehaving*-ben):
egyikük sem vállalta volna a 50/50 "elveszítesz nagy összeget / megduplázod" fogadást a saját
tőkéjére. A jelen lévő vezérigazgató habozás nélkül: **"Azt szeretném, hogy mind a huszonöten
vállalják a kockázatukat."**

**A [[mental-accounting]] alkalmazásai** (32. fej.), amelyekkel a wiki eddig nem foglalkozott:
a **disposition effect** (a nyertest adjuk el, a vesztest tartjuk, hogy a mentális számlát
nyereséggel zárjuk — az adózás utáni különbség az USA-ban **3,4%/év**), és a hóviharba hajtás
a kifizetett jegyért. Kahneman az igazgatótanácsi CEO-cserét is ezzel magyarázza: az új vezető
**nem ugyanazokat a mentális számlákat cipeli**, ezért képes elvágni a bukó projektet
→ [[sunk-cost-fallacy]].

## Hogyan alkalmazd

- Aggregáld a kockázatot: a kísérleteket csomagban jóváhagyatni, a portfólió várható értékét mutatni, nem az egyes tesztét.
- Döntési napló: a döntés indoklása és a bázisráta *előre* leírva; a jutalom a folyamatot mérje, ne az eredményt.
- Külső nézet kötelező: "hasonló projektek mennyi idő alatt és milyen arányban sikerültek?" — a saját becslés előtt.
- A vevőnek szóló riportot (hozam, megtakarítás, fogyasztás) ritkábban és aggregáltan mutasd, ha hosszú távú viselkedést akarsz; gyakran és egyenként, ha rövid távú aktivitást.

## Feszültségek

- **Sutherland ([[alchemy]], [[non-ergodicity]]):** Sutherland (Peters nyomán) a szóráskerülést *nem* tartja torzításnak, mert egyetlen pálya nem ergodikus: ha egy rossz kimenet kiüt a játékból, az egyenkénti óvatosság racionális. Thaler a Samuelson-fogadásnál kimondja a feltételt: a tét kicsi a vagyonhoz képest, a kimenetek függetlenek, és *minden* fogadás játszható. A wiki állása: a szűk keretezés hiba, ha a döntés valóban egy sok elemű portfólió része és a bukás nem terminális; ha a bukás terminális (csőd, kirúgás), a "gyáva menedzser" *helyesen* olvassa az ösztönzőt, és a hiba a principalé — ez pont Thaler "dumb principal" pontja.
- **Rumelt ([[good-strategy-bad-strategy]], [[satisficing]]):** a belső nézet és a "smooth-sailing fallacy" Rumeltnél a 2008-as válság hibája; Thaler–Kahneman a bázisráta-módszert adja hozzá.
- **Pink ([[drive]], [[crowding-out-effect]]):** Pink szerint a "ha-akkor" jutalom a rutinnál gyorsít, a heurisztikusnál rövidít; Thaler "dumb principal"-je ugyanezt mondja a kockázatra: a jutalom (siker: kicsi) és a büntetés (kudarc: nagy) aszimmetriája teszi a menedzsert veszteségkerülővé. Egybevág.
- **Taleb ([[the-black-swan]], [[forecasting-limits]], [[asymmetric-payoffs]]):** két ponton erősít és egy ponton pontosít. (1) A **belső nézet** nála az *alagútlátás* (tunneling): a tervező a projekt belső bizonytalanságát becsli, a külsőt kihagyja — és ez **egyoldalú**, mindig a hosszabb és drágább irányba visz. Diákkísérlete: optimisták 26 nap, pesszimisták 47, a valóság 56 nap. (2) A **riportolási gyakoriság** kérdésében Taleb szereplője (Nero) ugyanazt csinálja, mint az izraeli nyugdíjalapok: **tíz évnél rövidebb teljesítménysort meg sem néz**, mert a napi apró veszteségek mérhető idegélettani kárt okoznak, és kiölnék a stratégiát. (3) Pontosítás: Taleb szerint a "nézd ritkábban" nem elég, ha a *kifizetés szerkezete* aszimmetrikus — ott a mérési horizontot a fogadás természetéhez kell igazítani (kumulált, éves), nem pusztián ritkítani.
- **Módszertani:** a 23 vezető osztálytermi demonstráció; a taxis-adat trip sheet-ekből (három adatkészlet, a tapasztalat szerinti bontás robusztus); az USC/Berkeley kísérlet kis mintás, az izraeli természetes kísérlet nagy; az equity premium magyarázata vitatott (más magyarázatok is élnek); a "big peanuts" hipotézis, nem teszt.

## Kapcsolódó

[[mental-accounting]] · [[loss-aversion]] · [[prospect-theory]] · [[planning-fallacy]] · [[reference-class-forecasting]] · [[non-ergodicity]] · [[planner-doer-model]] · [[econs-vs-humans]] · [[satisficing]] · [[sunk-cost-fallacy]] · [[crowding-out-effect]] · [[market-research-limits]] · [[forecasting-limits]] · [[epistemic-arrogance]] · [[asymmetric-payoffs]] · [[richard-thaler]] · [[daniel-kahneman]] · [[nassim-taleb]] · [[thinking-fast-and-slow]]